Ha egy szép, hosszú gerinctúrát kerestek, a Schafbergkante-t jó szívvel tudjuk ajánlani.

Út hossza: 12 kötélhossz, kb. 400 m

Nehézség: 5b+ / VI-

Csúcs: Schafbergwand 1908 m

Szintkülönbség: 850 m

 

Download file: Schafbergwand.gpx

Hajnalban indultunk otthonról, s kicsivel 8 után már Wildhaus-ba is értünk. Itt több lehetőségünk is van a parkolásra, a felvonó közelében.

Hátunkra kaptuk a zsákot s már indultunk is felfele a felvonó melletti kis patakvölgyben.

Átszelünk egy nagy rétet, majd a táblákat követve egy szűk völgyben nyerjük gyorsan a szintet.

A völgyből kiérve egy széles utat érünk el, amit balra követünk. Itt már meg is pillantjuk a Schafberg hatalmas mészkőtábláját.

Az út jobb oldalán elhagyunk pár épületet, majd lejteni kezd. Itt térünk le az útról s követjük az ösvényt jobbra.

A bevágásban felfele haladunk, amíg jobbra felfelé el nem ágazik egy másik jelentős bevágás. Innen felnézve látjuk is a gerinc vonulatát. I-II-es mászással érjük el a beszállást.

A beszállásnál nem vagyunk egyedül. Egy parti most indul, a másik pedig készülődik. Se baj, így látjuk legalább, hogy merre vezet az út.

A beszállásnál még van is egy kis placc, ahol kényelmesen fel tudjuk kapni magunkra a felszerelést. Még látogatónk is van, egy folyamatosan ennivalót kunyeráló madár személyében.

Nem is kell olyan sokat várnunk, már indulhatunk is. Az első kötélhossz 2a majd 3b. Ha jól emlékszem ehhez mérten 2 nitt volt a 45 méteren. Ez később is jellemző volt az útra, hogy a könnyű szakaszokon semmi nitt, a nehezeken meg kb. méterenként volt.

Gabi mászik tovább, ez a kth. a kalauz szerint 4b. Jól is van biztosítva ehhez mérten. Nekem sajnos sikerül a szűk kéményben fennakadni a hátizsákkal, így kevésbé kellemes élmények kötnek ehhez a szakaszhoz. De sikerült, s a stand előtti szakasz aztán már nem is nehéz.

3a-val folytatódik a mászás, ami valóban könnyű. Ennek megfelelően csak saját köztest tudok tenni ezen a szintén 45 m-es szakaszon, mielőtt elérem a standot. Kicsit cikázni is kell, így a kötél eléggé szorul a végére.

A kilátás egyszerűen fantasztikus! Csodásan süt a nap, alig van szél. Szerencsére utánunk se mászik már senki, így teljese az idill.

Egy 4b-s rész következik, ahol először kicsit jobbra le kell mászni, majd nyílegyenesen felfele. Vagy fogás, vagy lépés van, a kettő egyszerre nem igen. Cserébe jól biztosított.

Ezután kicsit tanulmányozni kellett a topót, mert a következő könnyebb részen megintcsak nem volt biztosítás, s úgy nem adta magát az út sem.

Aztán azért találtunk valamit, s egy 45-50 m-es hossz végén a kb 8 m-es lemászást is megtaláltunk. Ezután jött a kulcsrész.

Az 5b+ nem véletlenül kapta a besorolását. A szinte függőleges falon alig volt fogni valamit, s azt is hosszasan kellett keresni. A fal egy része nedves is volt, ami szintén nehezített. Cserébe tényleg méterenként volt vagy nitt, vagy szög. Gabi nagyon keményen kitolta ezt a hosszt is.

Nekem egy rész ezen belül nagyon nem ment, így A0 lett a vége.

Ezután egy 3c jött, ahol viszont 1 nitt se volt. Ez azért izgalmas, mert egy kb fél méteres sziklás-fűves párkányon kellett megtenni 15 métert, majd egy negatív felkapaszkodás jött. Itt Gabi aztán talált szerencsére egy sziklát amit megkötött.

Még egy nehezebb 4b következett, ahol alig volt fogás ill. lépés. Gabi ezt is szépen kimászta, míg én kicsit “gondolkodtam” benne.

Ezzel túl is voltunk a 10. kötélhosszon, s innen már csak 2 könnyebb következett.

A két utolsó kth-ban aztán maximum 2 nitt volt. De meg lehetett kötni 1-1 törpefenyőt vagy sziklát.

A topó nem volt elég részletes ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, az utolsó standba értünk. Így még összekötözködbe másztunk tovább a gerincen, s küzdöttünk a futófenyőkkel.

Kb. 60-80 méter múlva egy kis lemászás következett, aminek az északi oldalán meg is találtuk az ereszkedőstandot.

Innen 3 ereszkedőstand van, amiből mi 2-t használtunk. A 60 m-es kötél épp elérte a 3. standot, így a 2-at kihagytuk. A végén áthajláson is kell ereszkedni, így a pruszik javasolt.

Ahogy földet értünk, meredek füves talaj fogadott minket, hófoltokkal. Ösvényt itt még nem láttunk, ahoz ebben az oldalban kellett lebugdácsolnunk kb. 200 métert.

Elérve az ösvényt már könnyebb volt a terep, bár az olvadékvíz pont az ösvényen folyt.

Kb. 20-30 perc alatt elértük a kis juhászhüttét, ami még teljesen kihalt volt. Innen jelölt ösvényen, helyenként lépcsőkkel kiépítve jutottunk vissza a széles erdei útra.

Lefelé más útvonalon mentünk, Gamplüt (vendégház) mellett elhaladva a felvonó vonalát követő ösvényen értünk vissza Wildhaus-ba.

2016.05.26.