Számoljuk a napokat, órákat, perceket…

Túl vagyunk a második veszettség elleni oltáson. Eszternél enyhe karfájás, nálam álmosság volt a fő tünet.

Sajnos rá kellett jönnünk, hogy egy plusz napot Kathmanduban kell töltenünk, mielőtt elindulunk a túrára. Ennek oka, hogy 2 engedély hiányzik.

Az egyik a TIMS, http://www.timsnepal.com/, ami mindenféle túrához kötelező. Hivatalos indok, hogy így tartják számon az adataidat és ez megkönnyíti az esetleges mentést vagy keresést. Ha nem utazási iroda szervezi az utat akkor fejenként 20 dollár. De ez függ a látogatni kívánt területtől is.

A másik engedély, ami hiányzik, az a mászóengedély az Island Peakre. Minden valamire való csúcsért fizetni kell. Ingyen kb. 5500 méterig lehet feljutni. A csúcsokat külön kategóriába sorolják, az Island Peak (Imja Tse) B kategóriás ( http://www.nepalmountaineering.org/noticespage-13-NMA%20Peaks ) , ami azt jelenti, hogy 350 dollárt kell fizetni 4 emberig + 250 dollár letétet, amit visszakapunk, ha nem hagyjuk ott a szemetünk…Ennek majd még utána kell járnunk 🙂

Szóval tegnap kicsit elszomorodtunk, hogy itt is minden a pénzről szól (sajnos ezt még mindig nem tanultuk meg) Ami nem is lenne baj, mert ebből élnek és szerintem még olcsónak is számít, de miért kell 3-4 engedély (a nemzeti parki belépő kimaradt) miért nem elég egy, és miért nem lehet interneten elintézni, miért kell mindent személyesen?

Péntek este érkezünk és persze Nepálban a szombat a szünnap :))

De lelkesedésünk töretlen!