A sítúratanfolyam második napján a Gamsfuß-t vettük célba. A völgyben olykor-olykor a kék eget is megpillanthattuk, így bíztunk benne, hogy ma látunk is majd valamit a körülöttünk magasodó csodás Allgäuer Alpokból.

Parkoló: Baad, 47.309688, 10.122567, nagy fizetős parkoló

Szintkülönbség: 770 m

Csúcs: Gamsfuß 1990 m

Hütte: Bärgunt-Hütte, 1408 m – étkezési lehetőség

Download file: gamsfuss_gpx.gpx

Baad az utolsó kis település a Kleinwalsertal-ban, s míg osztrák faluról van szó érdekessége, hogy csak Németország felől érhető el közúton.

A nagy parkolóban még akadt pár hely nekünk is. Felkaptuk a zsákokat, feltettük a fókát, vállunkra a lécet s már indultunk is. Nem kellett messze gyalogolni, hisz kb. 100 méterrel odébb a sífutó pálya szélén már felcsatolhattuk a léceinket.

Gyors pieps-ellenőrzés után átvágtunk a sífutó pályán majd s kis hídon. A Bärgunthüttéig egy széles erdei úton haladunk felfele, időnként levágva egy-egy kanyart.

Az idő kellemes, a szél alig fúj itt a völgyben, s jelentősen többet látunk mint egy nappal korábban.

A hüttéig mindössze 200 méter szintet nyerünk, mialatt megtesszük a táv majdnem felét (2,8 km).

A hütte előtt kicsivel le kell ereszkednünk a patakmederbe, hogy átkeljünk rajta. Ez egyben egy kis csúszást is jelent, de nem vészes.

Átszeljük a hidat, s már csak pár méter s megpillantjuk a hüttét.

Ellenállunk a jó illatok csábításának, s tovább haladunk. Átkelünk egy kis patakmedren, s a fenyőerdőben találjuk magunkat. Itt érjük el a teherlift alsó állomását.

A következő kb 1 kilóméter alatt a teherlift melletti többször meredekebb szakaszon nyerjük a szintet. A fenyőerdő gyönyörű, s alig találkozunk 1-2 kisebb csoporttal.

Az erdőből kiérve egy kis vadászház mellett találjuk magunkat. Itt rövid pihenőt tartunk, s eszünk-iszunk.

A hegyháton tovább haladva eleinte fás, később inkább kopár környezetben tesszük léceinket mindig előbbre.

Sajnos a reményünk kezd szertefoszlani, mert egyre jobban belemegyünk a felhőbe, s egyre kevesebbet látunk.

Egy kisebb platón haladunk, jelentősebb szintemelkedés nélkül. Elhagyjuk az utolsó fákat is, így azok kontúrjai sem segítik a navigálást.

Ha nem lennénk felhőben, akkor a Widderstein impozáns szikláit látnánk magunk előtt.

Még egy hosszabb meredek szakasz kövezketik, ahol cikk-cakk-ban haladunk, majd végül jobbra traverzálunk.

Itt már tényleg nem látunk messzire, s ha vezetőnk nem ismerné az utat, csak GPS-szel találnánk meg.

A traverzos résznél balra felettünk a Gamsfuß hosszan elnyúló csúcsának wechtéje magasodik felettünk.

Már tényleg csak pár méter, s elérünk egy majd 360 fokos kanyart ami a csúcs platójára kanyarít fel minket. Itt érdemes vigyázni, mert a meredek oldal alatt sziklás rész következik.

Vezetőnk kérését követve teszünk még pár métert előre a platón, hogy mindenki tovább tudjon haladni a kanyar után. Azonban hamarosan ránk is szól, hogy nem menjünk túl messze, mert ez már a csúcs. Na ez valószínűleg csak akkor tűnt volna fel, ha a túloldalon el kezdett volna lejteni. 🙂

Tehát sikerült, felértünk a Gamsfuß-ra! 🙂

Itt már erős a szél, ezért nem is időzünk sokáig. A kis kanyar, amitől beismerem tartottam nem is volt olyan vészes, s máris libasorban csúsztunk lefele a traverzban.

A meredek részen, ahol fák se voltak megint nem láttunk sokat. A porhó viszont szuper volt!

Az első fákat elérve egy déli oldalra esett a választásunk. A feljöveteli úttól mindig kicsit délebbre csúsztunk innentől lefele.

Tehát, ez a déli oldal tiszta firn volt. Szerencsére nagy érintetlen hófoltok voltak benne, amiken szuper volt csúszni. Csak arra kellett figyelni, nehogy beleakadjuk egy megfagyott nyomba.

Gyorsan el is értük az erdőt, ahol már kevesebb tér volt a siklásnak. A fák közti nyomokat követve manővereztünk lefelé.

Hamarosan elértük a teherlift alját, átkeltünk a kis patakmedren s már semmi sem állíthatott meg minket a hüttéig.

Lecsatoltuk léceinket s betértünk egy finom gulyáslevesre, vagy éppen egy szelet sütire.

A pihenő után aztán továbbcsúsztunk a patakhídig. Itt pár percnyi léccipelés következett. Majd egészen a sífutó pályáig csúsztunk.

Így ért vége egy vidám, síélményeben gazdag ám “kilátástalan” hétvége.

2016.03.12-13.