Nemreg szalltunk le Dohaban kb 6 ora repulout utan. Az uton minden szuper volt, neztunk filmeket is 😉 itt a homerseklet 33 fok most, szerencsere a repteren van legkondi.

Ülünk a vonaton, mar csak nehany ora….A gyomrunk görcsben, vajon mit hagytunk ott??? Milyen egy ilyen hosszu repules? Meglesznek- e a csomagok?…ezernyi gond….DE MEGYUNK!
Utolso nap sokan hivtak/irtak jo utat kivanni.
Koszonjuk a sok tamogatast, amit Szuloktol, Csaladunktol, Baratoktol kaptunk!
Most viszont vigyazz Nepal jovunk!!!

.. már München felé fogunk vonatozni a reptérre.

Múlt héten mindketten megkaptuk az utolsó veszettség elleni oltást. Gabi meg se érezte, nálam hőemelkedés, fáradtság volt a mellékhatás.

Ezt az oldalt most találtam, egy Magyarországon élő nepáli fiú ír hasznos infókat, érdekességeket Nepálról:

http://www.welcome2nepal.hu/index.html

Annyi térképről leolvasható, hogy melyik település milyen magasan található de az Annapurna körútról nem találtunk magassági diagrammot. Így készítettünk egyet magunk! 🙂

Útvonalterv a következő:

Kathmandu – Besisahar

Buszút, majd ezen a napon tovább is indulnánk Ngadi Bazar-ba.

Ngadi Bazar – Ngawal

Kb 5 napos gyalogút, amelynek során 900 méterről 3680 m-re kapaszkodunk fel.

Ice Lake

1 napos kitérő a 4600 méteren található gyönyörűnek nevezett tóhoz. Akklimatizációs túrának is gondoljuk a természeti szépség mellett.

Manang – Thorung La

Az Ice Lake után vissztérünk a korábbi útvonalra, s a 4520 méteren található Thorung Phedi településen alszunk a hágótámadás előtt.

Thorung La hágó

Kora reggel indulunk, hogy időben felkapaszkodjunk a hágóra, majd 1660 méter szintcsökkenés után elérjük Mukinath-ot.

Mukinath – Ghorepani

Kb. 6 napos túra, mely alatt eleinte lefelé, majd újra hegynek fel haladunk.

Poon Hill

1 napos kitérő a 3193 méteres Poon Hill hegyre, ahonnan a leítások szerint csodás kilátás nyílik az Annapurna hegycsoportra.

Nayapul – Pokhara – Kathmandu

1 további nap alatt elérjük Nayapult, a túra utolsó pontját. Itt buszra ülünk, mellyel Pokharaba, a kérnyék s egyben Nepál 2. legnyagyobb városába utazunk. Innen Kathmanduba folytatjuk utunkat busszal.

Stuttgartban a Nepáli Konzulátuson kb. 10 perc alatt kiállították a vízumot, fejenként 40 euróért 30 napra. A vízumot a reptéren érkezéskor is lehet igényelni, ebben az esetben 40 dollár az ára, viszont hosszú a sor 🙂

Többen is kérdeztétek, miért nem szervezett túrán veszünk részt. Ennek több oka is van, de a legfőbb, hogy sokkal nagyobb élmény saját magunknak megtervezni, utánajárni hova, mit, hogyan…, majd másoktól függetlenül végigjárni az utat.

Azért merítünk tippeket a szervezett túrákból is, például, hogy hány nap alatt lehet kb. végigjárni, milyen szálláslehetőségek vannak, stb. …

Gabi a hétvégén talált rá az alábbi gyöngyszemre, mint ajánlat:

http://www.geotreks.de/trekking/annapurna_circuit_trek.html

Itt még tusolósátrat illetve WC-sátrat is hordoznak a sherpák a párezer Eurót kifizető vendégeknek a túrán… Ez azért kicsit túlzás azt hiszem…

🙂

Az elmúlt napokban, ahogy beleástuk magunkat a szervezésbe, kezdtük egyre jobban úgy vélni, hogy az eredeti terv megvalósulása rizikós.

A terv fő gyenge pontjának a Kathmandu – Lukla repülőút bizonyult. Ezen a vonalon tavasz óta csökkentették a járatsűrűséget, mert megszüntették a 3-ból 2 kisebb, kevésbé biztonságos légitársaság járatait. Így repjegyet kapni igen nehéznek bizonyult, több fórumon is írtak már erről, hogy 2013 októberre jegyet kapni szinte esélytelen. Ezentúl ezek a gépek van hogy napokig sem tudnak felszállni az időjárás miatt. Ennyi tartalék napunk azonban sajnos nincs.

Így úgy döntöttünk, hogy biztosra megyünk, s keresünk egy olyan régiót, amit busszal is el lehet érni mind az oda-, mind a visszaúton, hogy ne függjünk a repülők bizonytalanságától.

Így esett a választás az Annapurna körútra! 🙂

Pokhara 7 órás buszúttal érhető el Kathmanduból.

Trekking útvonal: Besisahar-ból indul a trekkingkör, s Pokhara-ban ér véget. Ez a kb 200 km-es gyalogút alatt pár száz méterről felkapaszkodunk az 5415 m-es Thorung La hágóra, mely az út legmagasabb tervezett ponja.

Így nem tudjuk ezalkalommal hatezres csúcson meglebegtetni a zászlónkat, de biztos találunk majd ezen az útvonalon is megfelelő helyet neki! 🙂

Ahogy az interneten nézelődtünk, mi mindenre is lesz szükségünk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy rengeteg igazolványképre!

Ami biztos:

TIMS     2

Nemzeti Park belépő       1

Vízum         1

Climbing permit       1-2

Így múlt héten el is látogattunk egy helyi fotóshoz, hogy szebbnél szebb képeket villantson rólunk 🙂

Így mi 12 képpel vágunk neki az útnak. Biztos ami biztos 🙂

A vízum intézésére több lehetőség is van. Akár a Kathmanduban való landolás után a reptéren is igényelhető.

Mi úgy gondoltuk, az a jobb megoldás ha előre elintézzük, még itt Stuttgartban. Egyrészt így nem kell a reptéren plusszban várakozni, másrészt ez a biztos.

Mi a stuttgarti konzulátuson intézzük:

http://www.hgk-nepal-stuttgart.de/Visa.5.0.html

Ehhez egy kitöltött igénylőlap, útlevél, igazolványkép és a tartózkodás hosszától függően készpénz kell. A vízumot helyben azonnal el is készítik.

Számoljuk a napokat, órákat, perceket…

Túl vagyunk a második veszettség elleni oltáson. Eszternél enyhe karfájás, nálam álmosság volt a fő tünet.

Sajnos rá kellett jönnünk, hogy egy plusz napot Kathmanduban kell töltenünk, mielőtt elindulunk a túrára. Ennek oka, hogy 2 engedély hiányzik.

Az egyik a TIMS, http://www.timsnepal.com/, ami mindenféle túrához kötelező. Hivatalos indok, hogy így tartják számon az adataidat és ez megkönnyíti az esetleges mentést vagy keresést. Ha nem utazási iroda szervezi az utat akkor fejenként 20 dollár. De ez függ a látogatni kívánt területtől is.

A másik engedély, ami hiányzik, az a mászóengedély az Island Peakre. Minden valamire való csúcsért fizetni kell. Ingyen kb. 5500 méterig lehet feljutni. A csúcsokat külön kategóriába sorolják, az Island Peak (Imja Tse) B kategóriás ( http://www.nepalmountaineering.org/noticespage-13-NMA%20Peaks ) , ami azt jelenti, hogy 350 dollárt kell fizetni 4 emberig + 250 dollár letétet, amit visszakapunk, ha nem hagyjuk ott a szemetünk…Ennek majd még utána kell járnunk 🙂

Szóval tegnap kicsit elszomorodtunk, hogy itt is minden a pénzről szól (sajnos ezt még mindig nem tanultuk meg) Ami nem is lenne baj, mert ebből élnek és szerintem még olcsónak is számít, de miért kell 3-4 engedély (a nemzeti parki belépő kimaradt) miért nem elég egy, és miért nem lehet interneten elintézni, miért kell mindent személyesen?

Péntek este érkezünk és persze Nepálban a szombat a szünnap :))

De lelkesedésünk töretlen!