Kiindulópont: Trangoska parkoló, 48.924990, 19.609702 (megközelítés az 584-es úton)

Parkoló: 1130 m

Szintemelkedés: 920 m

Stefanika menedékház: 1727 m

 

Ahány túraleírást olvastunk, annyira szerteágazó menetidőkkel találkoztunk kiszemelt túránkról. Úgy döntöttünk, ha nagyon lassúk lennénk / nagyon rossz lenne az idő, megalszunk a Stefanika menedékházban. Reggel fél 7-kor indultunk, s végül 11-re értünk a Trangoska parkolóba. Ennek fő oka az volt, hogy a gps nem az 584-es úton, hanem egy másik erdei úton akart felvezetni mindet a parkolóba, ami viszont színjéggé volt fagyva (nem takarítják). Itt más autóstársainkkal együtt hosszabb manőverek árán tudtunk csak visszajutni a tisztított útszakaszra. Tehát, egy kis kitérő után 11-kor leparkoltunk s indultunk is felfelé. Az utat könnyű megtalálni, a parkoló keleti végén az út túloldalán kezdődik a zöld jelzés.

Utunk egy egyre szűkülő s egyre jobban emelkedő völgyben vezet. Eleinte fenyőerdő vesz minket körül, majd lassan törpefenyves.

Volt egy nagy farakás az út szélén, amiből aki nehezíteni akart a túrán, vihetett fel a hüttébe, egy teáért cserébe. Gabi fel is kapott egy jókora rönköt, s felvitte a házig.

Az út jól ki volt járva s tiszta jég volt. Főleg a szélén lehetett csak haladni, ahol még volt hó is, nem csak jég. A völgyben védettek voltunk a széllel szemben, így a  kb. mínusz 5 fok nagyon kellemes volt. A hütte előtt kb. 200 méterrel egy kis nyeregre értünk fel, ahol már erső szél tombolt.

Megbeszéltük, hogy a hüttébe majd visszafele megyünk be, s eszünk valami finomat. Így csak egy gyors pihenőt tartottnuk egy szélvédett zugban s indultunk is tovább a Gyömbérre.

A hüttétől karókkal ki volt rakva a sítúraútvonal egészen a csúcsig. Mi is ezt követtük. El se lehetett volna téveszteni, mert kb 2 méter széles jégpáncél jelezte, hogy nem mi vagyunk az elsők. Az út mellett viszont jól lehetett haladni a félig jeges, de még nem mélyhóban. A szél viszont könyörtelen volt. 60-70 km/h-ás széllökéseket jósoltak mára, ami be is jött. Időnként akkora lökések jöttek, hogy 1-1 méterrel odébb is löktek. A háztól kb. 40 perc alatt értünk a Gyömbér csúcsra. Szerencsénk volt, mert viszonylag tiszta volt az ég, s a Magas-Tátrát is láthattuk!

A csúcskereszten gyönyörű jégvirágok mutatták az uralkodó szélirányt.

Mivel az erős széltől kezdtünk átfázni, s éhesek is lettünk, elindultunk vissza a hüttéhez. Fél órába se telt, s már a meleg teánkat kortyolgattuk a pattogó tűz mellett a Stefanikában.

A menedékház nagyon tetszett nekünk. Finom volt a gulyásleves, a bukti, a tea, jó volt a hangulata 🙂 Majd 1 órát maradtunk.

Lassan sötétedni kezdett, így indulnunk kellett. A jeges ösvényen jó párat vetődtünk, mire leértünk, de jó móka volt. Már sötét volt, amikor 5-kor az autóhoz értünk.

Egy szép túraélményekkel teli nap van mögöttünk. 🙂

2015. január 3.