Azt hinnénk, sziklás, gerincen mászós túrát csak a magashegységekben lelni. Alapvetően ez igaz, is, de szerencsére van pár kivétel. Ilyen a Karlsruher Grat is, mely a Feketeerdő északi részén található.

Tökéletes túralehetőség tavasszal vagy ősszel, amikor az Alpokba már vagy még nem lehet menni. További nagy előnye, hogy a gerinc mellett túraösvény vezet, így ha a család valamely tagja kihagyná a mászós részt, akkor is tudunk együtt túrázni.

Több oldalon klettersteig-ként hivatkoznak rá, amit azért túlzásnak érzünk, illetve az útvonal nincs biztosítva, mint ez a klettersteigek-eknél szokás.

Kiindulópont: Ottenhöfen vasútállomás

Nehézség: egy helyen UIAA II, egyébként könnyebb

Szintkülönbség: 700 m

Táv: 12 km

Egy márciusi nap vágtunk neki a túrának. A vasútállomás mellett találtunk nehezen parkolóhelyet. Átvágva a kis parkon az Albert-Köhler utca felé vettük az irány, amiről hamar le is ágaztunk jobbra, a Hildahain utcára. Itt kezdődik a körtúra, egy részletes eligazító térképpel. Az egész útvonalra jellemző, hogy nagyon jól jelölt.

Az első rövid szakaszt, mely a faluban vezet hamar magunk mögött hagyjuk. Folyamatosan emelkedünk, eleinte szélesebb erdőgazdasági úton, majd gyönyörű fenyvesen át vezető ösvényen. Elérve az Eichkopf-ot (526 m), már 200 méter szintet küzdöttünk le.

A következő 1,5 km-en enyhén lefelé illetve szintben haladunk. Itt található egy önkiszolgáló italbüfé, felszerelve minden jóval. Minden hűtött, vannak helyi rövid italok, sörök, üdítők is! Nem hagyjuk ki a lehetőséget, s veszünk 1-1 frissítőt magunknak.

Felfrissülve haladunk tovább, s enyhén leereszkedünk a Gottschläg patak völgyébe. Ha valaki rövidebbre tervezné a túrát, ezt az első szakaszt ki is hagyhajta, s direkt a patak mellett is kezdheti a túrát.

A patak völgye meseszép. Kis hidakon és lépcsőkön át haladunk a zubogók és vízesések által tarkított patakvölgyben.

Rövidesen egy régi kőhíd mellett vezet el az ösvény.

A patakmedret itt elhagyjuk, s szélesebb erdei úton haladunk felfelé. Eleinte a patakkal párhuzamosan, majd egy erős balra kanyarral tovább az ösvényen.

Egy szép kilátópontra érünk, ahol érdemes rövid pihenőt tartani, visszatekinteni az eddig megtett útra.

Innen már csak pár száz méter, s táblák mutatják a letérőt a Karlsruher Grat irányába.

Itt kezdődik a mókás része a túrának, egy kis mászással, egyensúlyozással a gerincen.

A gerinc összesen pár száz méter hosszú, de csodás élményt nyújt. Szuper a kilátás, a szikla tapintása. Aki pedig ezt kihanyá, kb 20 méterre tőlünk az erdőben haladhat az ösvényen.

A gerinc alatt több sziklamászó útvonal is található. Gabi kicsit le is mászott szemügyre venni az egyiket.

El is értünk a rövid II-es fellépéshez, ami tényleg könnyű és élvezetes.

Innen már nincs sok, s telesítettük is a gerincet! Röviden még felfele haladunk, s kiérünk az autóúthoz. Innen Seebach illetve Ottenhöfen felé vesszük az irányt. Elhaladunk egy kis hütte melett. Ekkor épp magán rendezvény volt, így nem tudtunk betérni egy italra. Egy széles mezőn haladunk el egy túraház mellett (Wanderheim), majd beérve az erdőbe egyre meredekebben lefelé tartunk.

Hamarosan egy erdei kulcsosházat látunk meg egy csodás kilátópont mellett. Teljesen új, a padlásterében lehet aludni.

Innentől aztán gyorsan veszítjük a szintet, s sokszor szerpentines ösvényen haladunk lefele. Kiérve az erdőből igazi feketeerdei látkép tárul elénk a helyi építészeti stílusban emelt házakkal.

Leérünk Hagenbruck apró településébe, majd itt a patak mellet a sétáló-, kerékpárúton megyünk tovább, míg vissza nem érünk Ottenhöfenbe, ahonnan a túránk indult.

Egy csodás (fél)túranap áll mögöttünk.

2017. március