Parkoló: Baad, nagy fizetős parkoló, koordináta: 47.309242, 10.121265 |
Csúcs: Grosser Widderstein 2533m |
Szintkülönbség: 1400m; Időtartam: 8-9 óra |
Nehézség: alpesi túra, az utolsó 500m szint sziklán I-es mászóbetétekkel |
Felszerelés: alpesi túrához való felszerelés, sisak kőhullás ellen |
Hajnalban indultam el otthonról, így a majd 3 órás út után kicsivel reggel 7 előtt érkeztem meg Baad-ba, mely egy apró zsákfalu. Különlegessége, hogy Ausztriában található, de közúton csak Németországból közelíthető meg Kleinwalsertal völgye, melyben fekszik.
Leparkoltam a 3 parkoló egyikében, felhúztam a bakancsomat, hátamra kaptam a zsákot s már indultam is. Kifejezetten hideg reggel volt, 5 fokot mutatott az autó hőmérője.
Átkelve a kis hídon a Bärgundhütte felé vettem az irányt. Ismerős volt a hely, hiszen egy a Gamsfussra vezető sítúra alkalmával jártam már erre.
Pár száz méter után már meg is pillantottam az aznapi célom, méghozzá csodás reggeli napfényben.
A Bärgunthüttéhez két út is vezet, én a picivel rövidebbet választottam a patak mentén.
A hüttéhez érve idilli volt a táj. Épp a teheneket fejték az istállóban.
Elhagyva a hüttét a Hochalppass felé folytattam utam.
A túra során teljesen megkerüljük a Grosser Widdersteint.
Mielőtt a hágóhoz felkapaszkodtam volna, tartottam egy rövid pihenőt a kis patak mellett. Ide már ide sütőtt a nap, ami a reggeli hideg után kifejezetten jól esett.
A hágóhoz érve balra követjük az ösvényt, a Grosser Widderstein illetve a Widdersteinhütte irányába.
Elhagyunk egy kis magán hüttét, s ahogy közeledünk, egyre monumentálisabban magasodik előttünk a Widderstein sziklatömbje.
Hamarosan újabb kereszteződéshez érünk, ahol mi egyenesen a Widderstein felé vesszük az irányt. “Nur für Geübte!” szerepel a táblán, izgatottan várom milyen lesz a mászós rész!
Az út jól kivehető, valamint jól jelölt fehér-kék-fehér jelzéssel.
Ekkor még szerencsére nincsenek sokan. A csúcs sokkal rövidebben megközelíthető a Hochtannbergpass felől is, ahonnan mindössze 900 méter szintkülönbséget kell leküzdeni.
Június közepe lévén még több hófolt is volt, de csak egyen kellett átkelni. Kora reggel ez még keményre volt fagyva. Többen vissza is fordultak emiatt. Egy túrabottal és némi figyelemmel jól át lehetett kelni rajta.
A szikla sose túl nehéz, tényleg I-es mászás, sziklás sétálós betétekkel. Ha eltárünk a kijelölt útvonaltól, akkor lesz nehezebb.
A mészkő egy-egy “kulcsrészen” már rendesen le van koptatva, de ezt leszámítva igazi élmény a mászogatás.
2400 méter körül aztán laposodik és kitágul a tér. A gerinc felé tartunk, melyen az utolsó kb 100 métert tesszük majd meg.
Az útvonal sose igazán kitett, egyedül a csúcs előtti gerincen, ahol az északi fal meredeken esik alá.
A csúcson aztán csodás panorámában van részem, szép az idő is.
Balra lent már látszik is a Widderstein hütte. Alig várom, hogy odaérjek és harapjak valamit.
“Berg Heil” kiáltással üdvözölt minket az ejtőernyős.
Lefelé ugyanazon az útvonalon ereszkedem le. Így nehezebb megtalálni az optimális útvonalat, s sikerül helyenként nehezítenem.
Az utolsó 1/3-nál aztán tömegével jönnek felfelé a vezetett és magán szervezésű csoportok. Sokak felkészültsége nem tűnik megfelelőnek, mert ahogy alájuk kerül folyamatosan küldik le a köveket. Még jó, hogy vettem sisakot.
Leérve az ösvényre már tényleg csak egy kőhajításnyira van a hütte.
A kis magánhüttében egyszerű a kínálat. De ez nem számít, a bolognai így is nagyon ízlett.
Nem maradok sokáig, mert hosszú út áll még előttem.
Lefelé egy másik völgyön, a Gemsteltalon kerszetül ereszkedem le.
Az út mellett több kis hütte is van, ahova be lehet térni enni-inni.
Az út úgy tűnik sose ér már véget. Végül 19 kilóméterrel és 1400 méter szintkülönbséggel a lábamban hulla fáradtan érek az autóhoz. Rövid pihenő, s irány haza – illetve az első benzinkúthoz egy XXL Cappuccinoért!
2018.06.23.