A görögországi Meteórákon mászni nagyon különleges. A kőzet konglomerátum, mely valójában egy puhább sziklába beágyazódott kisebb-nagyobb kavicsokat jelent. Ezek a kavicsok esőben nagyon csúsznak, illetve könnyebben ki is törnek a sziklából. Az utak nem csak fizikailag, de szellemileg is nehezek, mert sokszor akár több mint 10 métert kell megtenni biztosítás nélkül, s alattunk nem ritkán legalább 100 méteres mélység van. Friendek, ékek elhelyezésére szinte alig akad lehetőség.

 

Utazás:

Thessalonikiba érdemes repülni, innen 250 km-re van Kalampaka, a Meteorák alatti város. Mi autót béreltünk, mert a vonat-, illetve buszközlekedéssel a csatlakozások miatt sok időt vesztettünk volna. Thessalonikiből 200 km-t autópályán teszünk meg, ami 3,6 euróba kerül.

Szállás:

Érdemes Kastrakiban megszállni, mert így a sziklák nagy része gyalog is megközelíthető 20 percen belül. Mi a Tsikeli Hotel-ben szálltunk meg, mely egy családi vállalkozás. Jó szívvel tudjuk ajánlani. Az ár, a szobák, a szállásadók, a reggeli, minden szuper volt!

Szezon:

Tavasszal illetve ősszel van a főszezon. Nyáron túl meleg van a sziklákon. Most október közepén 3 napunk volt mászni, ebből 2-t tudtunk. A harmadik nap szakadt az eső.

Sziklák:

A két mászónap két sziklát látogattunk meg: A Doupianifels-t és az Ambaria-t.

 

Doupianifels

 

 

Südweg III+

150 m, 2 kth.

 

Első mászott utunk a Meteórákon. Reggel még esett az eső, így próbának egy könnyűt akartunk választani. A szikla aljához érve a kijárt kis utat követve tesszük meg az első kb. 40 métert biztosítás nélkül.

Ezután egy barlangmélyedés mellett balra megtaláljuk az első gyűrűt. A következő III-as rész kb. 5 méter, biztosított. Ezután kb. 40 méter séta következik. Ekkor közvetlen az eső után még elég csúszós volt.

Egy kis bevágáson mászunk át, itt van a következő stand. Itt kezdődik a mászás része az útnak: kb. 40 méter III-as szakaszon. A kulcsrész egy fellépés, III+. Ezen a szakaszon 2 nitt volt, plussz egy fát tudott Gabi megfűzni.

A következő stand már fent van a szikla tetején. Itt összeszedtük a kötelet, s kicsit mászós betétekkel felmentünk a Doupianifels tetejére.

Szerencsére a nap is kisütött, s gyorsan megszárította a sziklát. Ereszkedni a Südweg standjaiból tudtunk.

 

Regenpfeiler V+

140 m, 5 kth.

 

A kulcsrészeken jól nittelt, s jól járt út. Ez azért fontos, mert a kevésbé járt utakat belepi a moha.

A szikla nagyon jó, kompakt ebben az útban. Csak 1-2 kavics tört ki alólunk mászás közben. A standok mindegyike kétpontos és új.

Az első kötélhossz fel kb. IV-, majd jön az V+-os kulcsrész. Itt tényleg alig van mit fogni, s lépni. Cserébe kb. 2 méterenként nittelt.

A 2. kth-ban az első kb. 3 méter III-as, ez egy meredek kevés fogásos szakasz a kis fácska mellett. Ezután könnyű kb. 30 m-es szakasz következik, amiben 1 nitt van.

Újabb nehéz rész következik, V-ös szinte fogás-, és lépésmentes szakasz. Viszont továbbra is, a nehéz részeken jól nittelt az út.

Pár méter után pozitívabb lesz az út, így könnyebb is. A stand egy barlangszerű bevágás mellett van. Eddigre már jó ideje erős szél fújt, s kezdtünk átfagyni.

Az utolsó hossz IV-, ezt gyorsan kimásztuk s már mentünk is az ereszkedőgyűrűhöz. Hamarosan megérkezett a júsolt hidegfront, így az első napra vége lett a mászásnak.

 

Képek a Doupianifels-ről:

 

Ambaria

 

A 2. nap sajnos végig szakadt az eső, így amikor harmadnap reggel kezdett elállni, nagyon megörültünk. Találtunk is az Ambaria-n egy olyan utat, ami nagyon hamar megszáradt.

 

Südwestkante V

260 m, 4 kth.

 

A nehéz szakaszokon jól, a könnyebbeken szinte alig nittelt út. Plussz biztosítási lehetőség nincs.

Az első standot kevés, könnyű mászással érjük el. Egy rövid IV-es rész után rögtön jön is a kulcsrész, ami jó erős indítást ad az útnak.

Az első standig a további IV-es rész sem a legkönnyebb, de ez már gyorsabban megy. A 2. kth. III-as, kb. 40 méteren. Itt összesen 2 nitt található. A kőzet itt kicsit töredezősebb volt.

A stand felett közvetlenül jön még egy nehezebb rész, amit a topo IV-nek mond.

A folyamatos erős szél miatt már kezdett alábhagyni a lelkesedésünk, így az utolsó stand után a csúcsra a könnyű szakaszon már csak felsétáltunk. Beleírtuk magunkat a csúcskönyve s elkészítettük a csúcsfotót.

A mászásnál használt standokból ereszkedtünk lefelé.

 

Mire leértünk megint átfáztunk, de ki akartuk használni, hogy nem esik az eső. Átmentünk a Doupianifels-re, ahol a Mönchspfad-ot akartuk mászni. Az első kb. 50 méter egy III-as / IV-es bevágásban ment, ahol nem volt nitt, s biztosítani is csak a bevágás végénél egy régi gyűrű volt. Ezután következett egy extrakitett traverz, túlfelén a standdal. Nem kaptunk kedvet az úthoz, mindemellett az ég is borult, estére megint esőt mondtak. Lerreszkedtünk hát.

 

És mit lehet még csinálni, ha nem mászunk?

 

Biztos visszajövünk még! 🙂

 

2014. október 23-25.