Több mint 2 és fél évvel a mászás után, azt hiszem ideje megirni ezt. Normális esetben itt jönnének a számok, de ezekre csak részben emlékszem.

Maga a fal kb 2100 méter mászást jelent, utána mi végigmentünk a Watzmann klettersteigen, a Watzmann házig, ami megint csak egy pár száz méter felfele és még több lefele. A ház után lesétáltunk a parkolóba. Szép hosszú nap volt. Hajnali 4kor indultunk a kis hegymaszó házból Sankt Bartholomä-ból. Ide előzö nap hajóval érkeztünk. A vendéglőben kellett bejentkezni és befizetni pár eurót és cserébe egy fantasztikus kis házikóban aludhattunk.

A beszállást kb 1 óra séta utan értük el. Kis kőemberek jelölték az utat.

Kb innentől viszont megszűntek a kis útmutatók. Rossz nyelvek szerint, a helyi túravezetők tűntetik el az útmutató jeleket, hogy az egyszerű hegymászó ne menjen csak úgy oda. Nem tudom mennyi ennek a valóságalapja, de tény és való hogy az utolsó pár száz méterig nagyon kevés jelzést találtunk, fent pedig sok olyat ami le volt kaparva…

Igazából a fal maga technikailag nem nehéz, a legnagyobb probléma a navigálás. Mi kétszer tévedtünk el úgy igazából. Egy esetben vissza is kellett ereszkednünk. Szerencsénk volt hogy tudtunk miből.

A vízesés fal (Wasserfallwand)

Az igazán nehéz szakasz az uzsonnázó mezőig(Brotzeitplatz Wiese) tartott.

Kilátás az uzsonnázó mezőről
A biwak alatt

A kis biwaknál tartottunk egy kis pihenőt. A kis biwak elég menő. Több leírásban olvasható, hogy akik 2 nap alatt csinálják a túrát itt éjszakáznak. Igazából ez egy vészbiwak, tehát veszély esetén használandó. Ennek megfelelően van benne egy pár hálózsák es polifoam.

Csúcs!

Néhány szó a felszerelésről. Mi vittünk maszócipőt, de igazából bakancsba másztunk végig. Mondjuk az enyém teljesen elkopott. Kötél feltétlen szükséges, egy-két kitett helyen mi is biztosítva másztunk. Nem árt egy két köztes is és tényleg vészhelyzet esetére egy-két szög.

Watzmann klettersteig
Lemenetel a Watzmann házhoz

Összefoglalva, egy fantasztikus túra. Tudom, közhely, de nem alábecsülendő. 1881-es megmászása óta több, mint 100 hegymászó lelte itt halálát. Aki kicsit jobban utána akar olvasni, annak tudom ajanlani: Franz Rasp, Watzmann-Ostwand: Alle Routen für Bergsteiger und Kletterer című leírását. A kis vészbiwakon túl több másik biwak és barlang segíthet vész esetén. A klettersteig végén/elején is van egy kis kunyhó.

Köszönet a mászótársamnak Gerinek! Egy életre szóló élmény volt!