Sarokszámok:
- Machame út 6 nap alatt
- fel összesen: 5250 m
- le összesen: 5300 m
A túrát nagyon sok iroda szervezi mind itthon mind helyben, Tanzániában. A Kilimanjaro Nemzeti Park területére lépéshez, s a csúcs mászásához engedélyek szükségesek. Ezek mind benne vannak az irodák áraiban (kb. 1500 USD / fő). A Kilimandzsáró kizárólag helyi vezetővel s hordárokkal mászható – így biztosít az állam munkalehetőséget számukra. Így ha a kliens hazai irodát bíz meg, akkor a hazai iroda megbízza a tanzániai irodát, s csak nőnek a költségek. Ezért mi direkt egy tanzán irodát kerestünk meg, s velük szerveztük az utunkat. Jó szívvel tudjuk ajánlani a Makasa-t, Moshiban.
Szezon: két fő mászószezon van, január-márciusban illetve július-október eleje.
Oltások: szokásos tetanusz, Hep. A/B stb. oltásokon kívül sárgaláz kell, melynek igazolását magunkkal kell vinni az országba való belépéshez. Nálunk ezt senki nem ellenőrizte. Ezen túl malária ellen kell gyógyszert szedni. Mi Malarone-t szedtünk, vényre kapható gyógyszer, elég erős mellékhatásokkal (émelygés, rossz kedv, gyomorproblémák).
Vízum: 50 USD a vízum, melyet a reptéren tudunk intézni.
Útvonalak: A Kilimandzsáróra összesen 6 út visz fel, különböző irányokból. Mi a Machame utat választottuk, melyet az egyik legszebbnek mondanak. Itt végig sátrakban alszunk.
Odaút és előkészületek: éjszaka érkeztünk meg a Kilimanjaro Reptérre a Türkish Airlines gépével. Itt már a Makasa által küldött sofőr várt, s vitt el mindet a 40 percre található szállásunkra, Moshiba. Másnap a szálláson meglátogatott a két vezetőnk, s átbeszéltünk a túrát, megnézték a felszerelésünket, hogy kell-e még bérelni valamit. Szállásunk a Kilimanjaro Lodge-ban volt, ahol nagyon jókat ettünk, pihentünk, tusoltunk 🙂
Túranapok:
1. nap: Machame Kapu (1800 m) – Machame Camp (3000 m) |
2. nap: Machame Camp (3000 m) – New Shira Camp (3850 m) |
3. nap: New Shira Camp (3850 m) – Lávatorony (4600 m) – Barranco Camp (3950 m) |
4. nap: Barranco Camp (3950 m) – Barafu Camp (4600 m) |
5. nap: Barafu Camp (4600 m) – Uhuru Peak (5895 m) – Mweka Camp (3100 m) |
6. nap: Mweka Camp (3100 m) – Mweka Kapu (1700 m) |
1. nap: Machame Kapu (1800 m) – Machame Camp (3000 m) |
Reggel a csapat (2 vezető, 1 szakács, 1 pincér, 1 táborfelelős) egy autóval várt minket a szállásunkon, s vitt a Machame Kapuhoz, a túra kezdőpontjához. Vezetőink a Machame Kapunál elintézték az engedélyeket, s hordárokat fogadtak (6+2-t).
A engedélyek kb. 1 órát vettek igénybe, így fél 12 körül már indulhattunk is! Egész nap 15-20 fokos, felhős-ködös idő volt. Esőerdőben, meglepetésemre majdhogynem kiépített úton haladtunk.
Gyönyörű volt az erdő, ami ahogy felfele haladtunk, mindig változott egy kicsit. Kb. 1 óra menetelés után reggel kapott dobozunkból ebédeltünk (sült csirke, hamburger, banán), ami nagyon finom volt!
Összesen 5,5 óra alatt értünk fel aznapi célunkhoz, a Machame Camp-be. Eddigre hordáraink már felértek csomagjainkkal, s a sátraink is álltak. A két sárga sátor volt az alvósátrunk: egy Robinak, egy Gabinak és nekem. Volt étkezősátrunk, főzősátor, WC-“sátor”, s a hordárok+vezetők sátrai.
Kaptunk – mint minden reggel és este – 1-1 tál meleg vizet mosakodni, majd beülhettünk az étkezősátorba teára, kakaóra, kávéra, s mindemellé frissen pattogatott kukoricát kaptunk.
Azt hiszem, elhiszitek ha azt mondom, erre a luxusra végképp nem készültünk, s zavarba ejtő is volt. Másik oldala viszont az volt, hogy mindig megmondták mit csinálj: most egyél, most igyál, most menj lassabban… De jól beváltnak tűnt, hiszen sikeres lett a túra 🙂 Minden reggel és este volt “egészségi ellenőrzés”, ahol vezetőink egyike megnézte a véroxigén szintünket, megbeszéltük ki hogy van (étvágy, fejfájás stb..). Nemsokára eljött az ágyba – azaz hálózsákba bújás ideje is. Egész jól aludtunk.
2. nap: Machame Camp (3000 m) – New Shira Camp (3850 m) |
Reggel fél 7-kor a pincérünk keltett egy börgre meleg itallal, majd megkaptuk a meleg vizet is mosakodáshoz. Kibújtunk a kívülről lefagyott sátrunkból, s készülődtünk. Reggeli után nem sokkal útnak is indultunk. Ma már teljesen más volt a növényzet: maximum 2-3 méteres kis fácskák nőttek, s sziklás egyenletlen ösvényen haladtunk viszonylag meredeken felfelé.
A mai nap a legrövidebb távot jelentette, így hosszabb pihenőket, fotószüneteket tartottunk. Ebédre még a reggelinél kiosztották a csomagunkat, amit jóízűen fogyasztottunk a Shira Plateau alatt.
Minden reggel kaptunk ivóvizet, amit aznap útközben ittunk. Vezetőink folyamatosan itattak minket, így kb. esélyünk sem volt a dehidratáltságra. Délután 3 előtt már meg is érkeztünk a New Shira Camp-be, ahol végre kitisztult az ég is, s csodás kilátásban gyönyörködhettünk: előttünk magasodott a Kilimandzsáró. Azaz még inkább messze előttünk.
Kaptunk kb. 1 óra pihenőt, majd egy kis sétára indultunk a barlang felé, s azon túli “kőemberes magaslatra”.
3. nap: New Shira Camp (3850 m) – Lávatorony (4600 m) – Barranco Camp (3950 m) |
A szokásos reggeli forgatókönyv után a Lávatorony irányába vettük az utunkat. Ez a nap akklimatizációs szempontból is fontos volt, hiszen 4600 m-ig mentünk fel, majd visszaereszkedtünk következő táborunkba 3950 m-re. Ez volt az első nap, amikor nálam jelentkeztek a magashegyi betegség tünetei: erős fejfájás. Egész nap kietlen tájon haladtunk alig emelkedő ösvényen felfelé. Sütött a nap, de kellett már a 2-3 réteg.
A Lávatoronyhoz érve már állt az étkezősátrunk (ez azért már túlzás volt!), s rövidesen ebédet is kaptunk. Volt mindig leves, utána rizs, tészta, zöldséges szósz leggyakrabban, majd gyümölcs. Az én fejem itt már úgy fájt, hogy nem időztünk sokat, indultunk is tovább a következő táborba.
Gyorsan hagytuk magunk mögött a magasságot, s ismét láthattunk pár növényt. Kb 2-3 óra alatt leértünk a Barranco Camp-be, 3950 m-re.
Estére javult a fejfájásom s egy finom vacsora után gyorsan bele is bújtunk hátózsákjainkba.
4. nap: Barranco Camp (3950 m) – Barafu Camp (4600 m) |
Még nem tudtuk, de nehéz nap várt ránk. Elsőre azt gondoltuk: 650 m szint felfele nem sok. Csakhogy ez annál jóval több volt, ugyanis folyamatosan fel-le mentünk párszáz métert, s távban is többet haladtunk az elmúlt 2 napnál.
Reggeli után a Barranco falon kellett feljutnunk, ami nagyon szép volt, s változatosság az eddigi séta után: itt néha a kezünket is használni kellett.
Vezetőink szerint szerencsénk volt, mert általában még ennél is nagyobb szokott lenni a dugó 1-1 felszökellésnél.
Miután felértünk a Barranco falon, ami szintet nyertünk, rögtön el is vesztettük. Dombokon fel-le mentünk a következő órákban, s még mindig nem láttuk a Karanga Camp-et, mely aznapi ebédünk helyét jelentette.
Ahogy beértünk az ebédlősátrunkba, elkezdett szakadni az eső. Bíztunk benne, hogy eláll, de sajnos nem így lett. Felvettük hát teljes esőruházatunkat, s felhőben, egyhangú szürkeségben kaptattunk fel 4600-ra, a következő táborba. Eddigre már nem csak az én fejem fájt, a fiúk étvágya is alább hagyott. Belülről is vizes sátrunkban próbáltunk 2-3 órát pihenni az éjféli indulásig. Sajnos nem sikerült. 11 után fel is keltünk, próbáltunk enni valamit, energiát bevinni kisebb nagyobb sikerrel.
5. nap: Barafu Camp (4600 m) – Uhuru Peak (5895 m) – Mweka Camp (3100 m) |
Éjfélkor pontban el is indultunk. Rendesen felöltöztünk: pehelykabátba külső réteggel. Az első órában kisebb sziklákon kellett felmásznunk, többször a kezünket is használva. Ezután kicsi lankás rész következett. Láttuk előttünk s mögöttünk a többi csoport fejlámpáinak fényét. Rövidesen meredek szerpentinre váltott az ösvény, mely egészen a Stella Point-ig (5756 m) ilyen maradt. Teljes sötétség s egyre növekedő szél nehezítette az előrehaladást. Ha megálltunk, vacogni kezdtünk. A vizünk pillanatok alatt befagyott. Azt hiszem a mélypont 4-5 óra körül volt, amikor már több mint 4 órája haladtunk a vaksötétben. 5 után végül vékony csíkban vörösleni kezdett a horizont, mely új lendületet adott nekünk!
Reggel 6-ra értünk fel a Stella Point-ra, ahol euforikus érzés kerített minket hatalmába! Megcsináltuk a nehezét!
Itt rövid pihenőt tartottunk, s ittunk / enni próbáltunk. Innen a kráter széléről a legtávolabbi domb a csúcs, amit kb. további 45 perc alatt érünk el.
A Stella Point-tól már lankás ösvényen bandukolunk, s szinte észrevehetetlenül nyerünk további 139 métert. Pontosan reggel 7-kor értük el mindhárman a csúcsot. Fantasztikus érzés volt, ami csak később tudatosult bennünk!
A csúcson készítettünk jó pár csúcsfotót, csodáltuk a körülöttünk tornyosuló (bár sajnos fogyó) gleccsereket, s a lábunk alatt húzódó felhőtakarót.
Kb. 3 óra alatt visszértünk a Barafu Camp-be, ahol 1 órát pihentünk, ebédelni próbáltunk, majd indultunk is tovább a Mweka Camp-be 3100 m-re. Nagyon fárasztó volt a nap, hiszen gyakorlatilag napok óta keveset, az elmúlt éjszakán pedig semmit sem aludtunk. Azt hiszem ezért sem készült 1 fotó sem a Barafu Camp-ben. A tábor alatt eleinte meredek sziklás úton ereszkedtünk, majd lankás hosszan elnyúló szakasz következett.
A nap végére visszaértünk az alacsony fás részre, s hamarosan a táborhelyet is elértük.
Este a vacsorából egy morzsát sem hagytunk, s egy jóleső mosakodás után bebújtunk sátrainkba. Reggelig aludtunk mint a bunda. Eddigre Gabi fejfájása s Robi émelygése is jobb lett.
6. nap: Mweka Camp (3100 m) – Mweka Kapu (1700 m) |
Már korareggeltől hallottuk a porterek búcsúénekét, ahogy a különböző csoportokat búcsúztatták, s indultak félelmetes tempóban lefele a völgybe.
Mi csapatunk is készült, s szuper hangulatban énekeltünk 2-3 dalt. Ezután átadtuk a borravalókat, ami gyakorlatilag a személyzet fizetése, ezért nem “opcionális”.
A búcsúéneklés után indultunk is a völgybe, ami innen már alig 3 órára volt. Újra esőerdőbe értünk, s csodáltuk a dús vegetációt.
A Mweka Kapunál egy kis adminisztrációra került sor, majd várnunk kellett egy kicsit az autóra. Eddig átlapoztuk az emlékkönyvet, amiből kiderült, hogy eddig 2014-ben rajtunk kívül 2 magyar járt a Kilimandzsárón (vagy csak a többiek nem akarták beírni magukat). Aztán az autóval visszavittek minket korábbi szállásunkra, s megkaptuk vezetőinktől az okleveleket, ami tanusítja, hogy megmásztuk Afrika legmagasabb pontját!
Ezután szobáink (főként a tusolók) felé vettük az irányt, majd melegszendvicset ebédeltünk 🙂 Konklúzió: Egy életre szóló élmény! Csodálatos a környezet, hogy minden nap más tájon haladunk. Fizikailag nem nehéz, egy az átlagnál kicsit jobb fizikumú ember meg tudja csinálni. A nehézséget egyértelműen a magasság jelenti. Mindenképp javasolt előtte vagy az Alpokban 4000 m felé menni, vagy a szomszédos Mt. Meru-t (4566 m) megmászni.
Felszerelés (érdekesebb):
- trekking bakancs
- pehelyhálózsák legalább -12 fokos komforttal
- pehelykabát
- Exped felfújható derékalj (kaptunk matracot, de az első eső alkalmával eláztak, ezért érdemes felfújható derékaljat vinni)
- meleg kesztyű és sapka a csúcstámadáshoz
- Mi nem vittünk de érdemes lehet a biwak zsákot is berakni, mert a sátrak néha beáztak és a hálózsákok is vizesek lettek.
- A hordárok által szállított csomag, legyen vízálló táskában (duffel)
Észrevételek:
- A guideokkal való beszélgetés során kiderült, hogy a borravaló rendszer elég rugalmas. Nagyon szívesen elfogadnak olyan eszközöket a segítségért cserébe, amit nehezen tudnak beszerezni. Sőt bizonyos esetekben többre is értékelik ezeket mint a készpénzt.
- Moshi nagyon érdekes város, a közbiztonság azért hagy maga után egy kis kívánnivalót, ezért ajánlott egy helyi emberkével körbenézni. Ezzel nemcsak nagyobb biztonságban is vagyunk, de az állandó rohamárusok is elkerülnek minket.
- A helyi irodák teljes mértékben mindent megszerveznek és a guide-ok is csak engedéllyel rendelkező képzett emberek lehetnek, ezért a plusz közvetítőirodák teljesen feleslegesek és csak költségnövelők. A guide-ok kiválóan beszélnek angolul és képzettek.
2014. szept. 26. – okt. 1
Csobolya József says:
Kedves Túrázók!!!
Éveket adnék az életemből, ha egyszer elvihetném a tíz éves kisfiamat a Kilimandzsáróra, és egy rövid szavannai kirándulásra…
Érdeklődnék hogy kb. mennyibe kerül ez magyar forintban???
Repülőjeggyel, mindennel együtt…
Válaszukat előre is köszönöm!
Tisztelettel: Csobolya József
Budapest
Esztike says:
Kedves Jozsef!
Köszönjük az erdeklödeset!
Privatban elküldtem a reszleteket.
Kivanjuk, hogy valora valjon az almuk, s eljussanak a Kilimandzsarora!
Üdvözlettel,
Eszter & Gabor
Mátyás says:
Kedves túrázók!
Jómagam is arról szeretnék érdeklődni, hogy egy főre vetítve repülőjeggyel, hordárdíjjal, engedélyekkel, étellel, felszerelés bérléssel, szállással, minden egyéb költséggel mennyibe kerül egy Kilimandzsáró mászás?
Köszönöm szépen válaszukat!
Gabesz says:
Kedves Mátyás!
A részleteket elküldöm az email címére.
Üdvözlettel:
Gabesz
Horváth Tamás says:
Kedves Túratársak!
A fentiekhez hasonlóan hálás lennék a részletekért. Különös tekintettel az önálló szervezésre, mert eddig csak itthoni irodákkal utazók beszámolóit találtuk. A Makasa honlapját már meg is néztem, de ők nem szerveznek túrát a hegyre, bár segítséget nyújtanak ehhez azt írják. Emiatt is érdekelne hogy sikerült önállóan megtalálni egy kinti túraszervezőt, stb.
Köszönettel,
Horváth Tamás
Gabesz says:
Kedves Tamás,
elnézést a kesői válaszért…
Egy ismerősünk szerveztetett mindent a Makasával, s ajánlotta nekünk jó szívvel.
A honlapjukon valóban nem írják, de megszerveznek mindent: guide-ot, teherhordókat, transfert…
Sok sikert kívánunk!
Eszter