Sarokszámok:

• Machame út 6 nap alatt
• fel összesen: 5250 m
• le összesen: 5300 m

A túrát nagyon sok iroda szervezi mind itthon mind helyben, Tanzániában. A Kilimanjaro Nemzeti Park területére lépéshez, s a csúcs mászásához engedélyek szükségesek. Ezek mind benne vannak az irodák áraiban (kb. 1500 USD / fő). A Kilimandzsáró kizárólag helyi vezetővel s hordárokkal mászható – így biztosít az állam munkalehetőséget számukra. Így ha a kliens hazai irodát bíz meg, akkor a hazai iroda megbízza a tanzániai irodát, s csak nőnek a költségek. Ezért mi direkt egy tanzán irodát kerestünk meg, s velük szerveztük az utunkat. Jó szívvel tudjuk ajánlani a Makasa-t, Moshiban.

Szezon: két fő mászószezon van, január-márciusban illetve július-október eleje.

Oltások: szokásos tetanusz, Hep. A/B stb. oltásokon kívül sárgaláz kell, melynek igazolását magunkkal kell vinni az országba való belépéshez. Nálunk ezt senki nem ellenőrizte. Ezen túl malária ellen kell gyógyszert szedni. Mi Malarone-t szedtünk, vényre kapható gyógyszer, elég erős mellékhatásokkal (émelygés, rossz kedv, gyomorproblémák).

Vízum: 50 USD a vízum, melyet a reptéren tudunk intézni.

Útvonalak: A Kilimandzsáróra összesen 6 út visz fel, különböző irányokból. Mi a Machame utat választottuk, melyet az egyik legszebbnek mondanak. Itt végig sátrakban alszunk.

Odaút és előkészületek: éjszaka érkeztünk meg a Kilimanjaro Reptérre a Türkish Airlines gépével. Itt már a Makasa által küldött sofőr várt, s vitt el mindet a 40 percre található szállásunkra, Moshiba. Másnap a szálláson meglátogatott a két vezetőnk, s átbeszéltünk a túrát, megnézték a felszerelésünket, hogy kell-e még bérelni valamit. Szállásunk a Kilimanjaro Lodge-ban volt, ahol nagyon jókat ettünk, pihentünk, tusoltunk 🙂

Kilimandzsáró térkép: érintett pontok

Túranapok:

Machame út táborhelyek

Reggel a csapat (2 vezető, 1 szakács, 1 pincér, 1  táborfelelős) egy autóval várt minket a szállásunkon, s vitt a Machame Kapuhoz, a túra kezdőpontjához. Vezetőink a Machame Kapunál elintézték az engedélyeket, s hordárokat fogadtak (6+2-t).

Indulás! – Machame Kapu

A engedélyek kb. 1 órát vettek igénybe, így fél 12 körül már indulhattunk is! Egész nap 15-20 fokos, felhős-ködös idő volt. Esőerdőben, meglepetésemre majdhogynem kiépített úton haladtunk.

Esőerdőben a Machame úton

Gyönyörű volt az erdő, ami ahogy felfele haladtunk, mindig változott egy kicsit. Kb. 1 óra menetelés után reggel kapott dobozunkból ebédeltünk (sült csirke, hamburger, banán), ami nagyon finom volt!

Ritkul az erdő – 2900 m körül

Összesen 5,5 óra alatt értünk fel aznapi célunkhoz, a Machame Camp-be. Eddigre hordáraink már felértek csomagjainkkal, s a sátraink is álltak. A két sárga sátor volt az alvósátrunk: egy Robinak, egy Gabinak és nekem. Volt étkezősátrunk, főzősátor, WC-“sátor”, s a hordárok+vezetők sátrai.

Sátraink a Machame Camp-ben

Kaptunk – mint minden reggel és este – 1-1 tál meleg vizet mosakodni, majd beülhettünk az étkezősátorba teára, kakaóra, kávéra, s mindemellé frissen pattogatott kukoricát kaptunk.

Vacsi előtti fimonság

Azt hiszem, elhiszitek ha azt mondom, erre a luxusra végképp nem készültünk, s zavarba ejtő is volt. Másik oldala viszont az volt, hogy mindig megmondták mit csinálj: most egyél, most igyál, most menj lassabban… De jól beváltnak tűnt, hiszen sikeres lett a túra 🙂 Minden reggel és este volt “egészségi ellenőrzés”, ahol vezetőink egyike megnézte a véroxigén szintünket, megbeszéltük ki hogy van (étvágy, fejfájás stb..). Nemsokára eljött az ágyba – azaz hálózsákba bújás ideje is. Egész jól aludtunk.

Reggel fél 7-kor a pincérünk keltett egy börgre meleg itallal, majd megkaptuk a meleg vizet is mosakodáshoz. Kibújtunk a kívülről lefagyott sátrunkból, s készülődtünk. Reggeli után nem sokkal útnak is indultunk. Ma már teljesen más volt a növényzet: maximum 2-3 méteres kis fácskák nőttek, s sziklás egyenletlen ösvényen haladtunk viszonylag meredeken felfelé.

Elhagyva a Machame Camp-et – háttérben a Meru Peak

A dendrosenecio-k földjére érve

A mai nap a legrövidebb távot jelentette, így hosszabb pihenőket, fotószüneteket tartottunk. Ebédre még a reggelinél kiosztották a csomagunkat, amit jóízűen fogyasztottunk a Shira Plateau alatt.

Ebédidő!

Minden reggel kaptunk ivóvizet, amit aznap útközben ittunk. Vezetőink folyamatosan itattak minket, így kb. esélyünk sem volt a dehidratáltságra. Délután 3 előtt már meg is érkeztünk a New Shira Camp-be, ahol végre kitisztult az ég is, s csodás kilátásban gyönyörködhettünk: előttünk magasodott a Kilimandzsáró. Azaz még inkább messze előttünk.

New Shira Camp – háttérben a Kibo tömbje

Kaptunk kb. 1 óra pihenőt, majd egy kis sétára indultunk a barlang felé, s azon túli “kőemberes magaslatra”.

New Shira Camp tábor egy része a helikopterleszállóval. A mentéshez Nairobi-ból (Kenya) jönne a gép, ami 200 km…

Háttérben a cél! 🙂

Gyönyörű naplemente a New Shira Camp-ben

A szokásos reggeli forgatókönyv után a Lávatorony irányába vettük az utunkat. Ez a nap akklimatizációs szempontból is fontos volt, hiszen 4600 m-ig mentünk fel, majd visszaereszkedtünk következő táborunkba 3950 m-re. Ez volt az első nap, amikor nálam jelentkeztek a magashegyi betegség tünetei: erős fejfájás. Egész nap kietlen tájon haladtunk alig emelkedő ösvényen felfelé. Sütött a nap, de kellett már a 2-3 réteg.

Kietlen tájon haladva – előttünk felhő mögé bújva a Kibo

Bosco épp a Senecio-t mutatja

4400 m környékén

A Lávatorony körvonalai már látszanak

A Lávatoronyhoz érve már állt az étkezősátrunk (ez azért már túlzás volt!), s rövidesen ebédet is kaptunk. Volt mindig leves, utána rizs, tészta, zöldséges szósz leggyakrabban, majd gyümölcs. Az én fejem itt már úgy fájt, hogy nem időztünk sokat, indultunk is tovább a következő táborba.

Lávatorony 4600 m-en

Gyorsan hagytuk magunk mögött a magasságot, s ismét láthattunk pár növényt. Kb 2-3 óra alatt leértünk a Barranco Camp-be, 3950 m-re.

Újra vegetáció!

Barranco Camp ellenőrző pont a Barranco fallal a háttérben

Estére javult a fejfájásom s egy finom vacsora után gyorsan bele is bújtunk hátózsákjainkba.

Barranco Camp: Alattunk a felhők teteje

Még nem tudtuk, de nehéz nap várt ránk. Elsőre azt gondoltuk: 650 m szint felfele nem sok. Csakhogy ez annál jóval több volt, ugyanis folyamatosan fel-le mentünk párszáz métert, s távban is többet haladtunk az elmúlt 2 napnál.

A 380 m magas Barranco fal

Reggeli után a Barranco falon kellett feljutnunk, ami nagyon szép volt, s változatosság az eddigi séta után: itt néha a kezünket is használni kellett.

Sorbanállás a Barranco falban

Vezetőink szerint szerencsénk volt, mert általában még ennél is nagyobb szokott lenni a dugó 1-1 felszökellésnél.

Robi az egyik mászós szakaszon

Más csak pár méter a fal tetejéig

Miután felértünk a Barranco falon, ami szintet nyertünk, rögtön el is vesztettük. Dombokon fel-le mentünk a következő órákban, s még mindig nem láttuk a Karanga Camp-et, mely aznapi ebédünk helyét jelentette.

Útközben a Karanga Camp-hez

A távoli dombon már a Karanga tábor van. Csak közben még le kell menni kb. 300 szintet egy völgybe s vissza…

Ahogy beértünk az ebédlősátrunkba, elkezdett szakadni az eső. Bíztunk benne, hogy eláll, de sajnos nem így lett. Felvettük hát teljes esőruházatunkat, s felhőben, egyhangú szürkeségben kaptattunk fel 4600-ra, a következő táborba. Eddigre már nem csak az én fejem fájt, a fiúk étvágya is alább hagyott. Belülről is vizes sátrunkban próbáltunk 2-3 órát pihenni az éjféli indulásig. Sajnos nem sikerült. 11 után fel is keltünk, próbáltunk enni valamit, energiát bevinni kisebb nagyobb sikerrel.

Éjfélkor pontban el is indultunk. Rendesen felöltöztünk: pehelykabátba külső réteggel. Az első órában kisebb sziklákon kellett felmásznunk, többször a kezünket is használva. Ezután kicsi lankás rész következett. Láttuk előttünk s mögöttünk a többi csoport fejlámpáinak fényét. Rövidesen meredek szerpentinre váltott az ösvény, mely egészen a Stella Point-ig (5756 m) ilyen maradt. Teljes sötétség s egyre növekedő szél nehezítette az előrehaladást. Ha megálltunk, vacogni kezdtünk. A vizünk pillanatok alatt befagyott. Azt hiszem a mélypont 4-5 óra körül volt, amikor már több mint 4 órája haladtunk a vaksötétben. 5 után végül vékony csíkban vörösleni kezdett a horizont, mely új lendületet adott nekünk!

Jön fel a nap! 🙂

Reggel 6-ra értünk fel a Stella Point-ra, ahol euforikus érzés kerített minket hatalmába! Megcsináltuk a nehezét!

Stella Point 5756 m!

Itt rövid pihenőt tartottunk, s ittunk / enni próbáltunk. Innen a kráter széléről a legtávolabbi domb a csúcs, amit kb. további 45 perc alatt érünk el.

Napfelkeltében a Kibo gleccsere

A Stella Point-tól már lankás ösvényen bandukolunk, s szinte észrevehetetlenül nyerünk további 139 métert. Pontosan reggel 7-kor értük el mindhárman a csúcsot. Fantasztikus érzés volt, ami csak később tudatosult bennünk!

Kilimandzsáró 5895 m !!! – Robi, Gabi és Én Vezetőinkkel

A csúcson készítettünk jó pár csúcsfotót, csodáltuk a körülöttünk tornyosuló (bár sajnos fogyó) gleccsereket, s a lábunk alatt húzódó felhőtakarót.

Kibo gleccsere a csúcstól pár méterre

Gleccser háttérben a Meru csúcsával

Lefelé indulva – háttérben a csúcs

Kb. 3 óra alatt visszértünk a Barafu Camp-be, ahol 1 órát pihentünk, ebédelni próbáltunk, majd indultunk is tovább a Mweka Camp-be 3100 m-re. Nagyon fárasztó volt a nap, hiszen gyakorlatilag napok óta keveset, az elmúlt éjszakán pedig semmit sem aludtunk. Azt hiszem ezért sem készült 1 fotó sem a Barafu Camp-ben. A tábor alatt eleinte meredek sziklás úton ereszkedtünk, majd lankás hosszan elnyúló szakasz következett.

Isaya a “hegyi mentőkocsival”

A nap végére visszaértünk az alacsony fás részre, s hamarosan a táborhelyet is elértük.

Kevéssel a Mweka Camp előtt – az egyenletlen úton nagyon rossz volt menni

Este a vacsorából egy morzsát sem hagytunk, s egy jóleső mosakodás után bebújtunk sátrainkba. Reggelig aludtunk mint a bunda. Eddigre Gabi fejfájása s Robi émelygése is jobb lett.

Már korareggeltől hallottuk a porterek búcsúénekét, ahogy a különböző csoportokat búcsúztatták, s indultak félelmetes tempóban lefele a völgybe.

Reggel a Mweka táborban

Mi csapatunk is készült, s szuper hangulatban énekeltünk 2-3 dalt. Ezután átadtuk a borravalókat, ami gyakorlatilag a személyzet fizetése, ezért nem “opcionális”.

Kilimanjaro Song

Csapatunk

A búcsúéneklés után indultunk is a völgybe, ami innen már alig 3 órára volt. Újra esőerdőbe értünk, s csodáltuk a dús vegetációt.

Újra a párás esőerdőben

Majom

A Mweka kapuhoz érve

A Mweka Kapunál egy kis adminisztrációra került sor, majd várnunk kellett egy kicsit az autóra. Eddig átlapoztuk az emlékkönyvet, amiből kiderült, hogy eddig 2014-ben rajtunk kívül 2 magyar járt a Kilimandzsárón (vagy csak a többiek nem akarták beírni magukat). Aztán az autóval visszavittek minket korábbi szállásunkra, s megkaptuk vezetőinktől az okleveleket, ami tanusítja, hogy megmásztuk Afrika legmagasabb pontját!

Gabi az oklevéllel

Ezután szobáink (főként a tusolók) felé vettük az irányt, majd melegszendvicset ebédeltünk 🙂 Konklúzió: Egy életre szóló élmény! Csodálatos a környezet, hogy minden nap más tájon haladunk. Fizikailag nem nehéz, egy az átlagnál kicsit jobb fizikumú ember meg tudja csinálni. A nehézséget egyértelműen a magasság jelenti. Mindenképp javasolt előtte vagy az Alpokban 4000 m felé menni, vagy a szomszédos Mt. Meru-t (4566 m) megmászni.

Felszerelés (érdekesebb):

• trekking bakancs
• pehelyhálózsák legalább -12 fokos komforttal
• pehelykabát
• Exped felfújható derékalj (kaptunk matracot, de az első eső alkalmával eláztak, ezért érdemes felfújható derékaljat vinni)
• meleg kesztyű és sapka a csúcstámadáshoz
• Mi nem vittünk de érdemes lehet a biwak zsákot is berakni, mert a sátrak néha beáztak és a hálózsákok is vizesek lettek.
• A hordárok által szállított csomag, legyen vízálló táskában (duffel)

Észrevételek:

• A guideokkal való beszélgetés során kiderült, hogy a borravaló rendszer elég rugalmas. Nagyon szívesen elfogadnak olyan eszközöket a segítségért cserébe, amit nehezen tudnak beszerezni. Sőt bizonyos esetekben többre is értékelik ezeket mint a készpénzt.
• Moshi nagyon érdekes város, a közbiztonság azért hagy maga után egy kis kívánnivalót, ezért ajánlott egy helyi emberkével körbenézni. Ezzel nemcsak nagyobb biztonságban is vagyunk, de az állandó rohamárusok is elkerülnek minket.
• A helyi irodák teljes mértékben mindent megszerveznek és a guide-ok is csak engedéllyel rendelkező képzett emberek lehetnek, ezért a plusz közvetítőirodák teljesen feleslegesek és csak költségnövelők. A guide-ok kiválóan beszélnek angolul és képzettek.

2014. szept. 26. – okt. 1