Sarokszámok:
- Machame út 6 nap alatt
- fel összesen: 5250 m
- le összesen: 5300 m
A túrát nagyon sok iroda szervezi mind itthon mind helyben, Tanzániában. A Kilimanjaro Nemzeti Park területére lépéshez, s a csúcs mászásához engedélyek szükségesek. Ezek mind benne vannak az irodák áraiban (kb. 1500 USD / fő). A Kilimandzsáró kizárólag helyi vezetővel s hordárokkal mászható – így biztosít az állam munkalehetőséget számukra. Így ha a kliens hazai irodát bíz meg, akkor a hazai iroda megbízza a tanzániai irodát, s csak nőnek a költségek. Ezért mi direkt egy tanzán irodát kerestünk meg, s velük szerveztük az utunkat. Jó szívvel tudjuk ajánlani a Makasa-t, Moshiban.
Szezon: két fő mászószezon van, január-márciusban illetve július-október eleje.
Oltások: szokásos tetanusz, Hep. A/B stb. oltásokon kívül sárgaláz kell, melynek igazolását magunkkal kell vinni az országba való belépéshez. Nálunk ezt senki nem ellenőrizte. Ezen túl malária ellen kell gyógyszert szedni. Mi Malarone-t szedtünk, vényre kapható gyógyszer, elég erős mellékhatásokkal (émelygés, rossz kedv, gyomorproblémák).
Vízum: 50 USD a vízum, melyet a reptéren tudunk intézni.
Útvonalak: A Kilimandzsáróra összesen 6 út visz fel, különböző irányokból. Mi a Machame utat választottuk, melyet az egyik legszebbnek mondanak. Itt végig sátrakban alszunk.
Odaút és előkészületek: éjszaka érkeztünk meg a Kilimanjaro Reptérre a Türkish Airlines gépével. Itt már a Makasa által küldött sofőr várt, s vitt el mindet a 40 percre található szállásunkra, Moshiba. Másnap a szálláson meglátogatott a két vezetőnk, s átbeszéltünk a túrát, megnézték a felszerelésünket, hogy kell-e még bérelni valamit. Szállásunk a Kilimanjaro Lodge-ban volt, ahol nagyon jókat ettünk, pihentünk, tusoltunk 🙂
Túranapok:
1. nap: Machame Kapu (1800 m) – Machame Camp (3000 m) |
2. nap: Machame Camp (3000 m) – New Shira Camp (3850 m) |
3. nap: New Shira Camp (3850 m) – Lávatorony (4600 m) – Barranco Camp (3950 m) |
4. nap: Barranco Camp (3950 m) – Barafu Camp (4600 m) |
5. nap: Barafu Camp (4600 m) – Uhuru Peak (5895 m) – Mweka Camp (3100 m) |
6. nap: Mweka Camp (3100 m) – Mweka Kapu (1700 m) |
1. nap: Machame Kapu (1800 m) – Machame Camp (3000 m) |
Reggel a csapat (2 vezető, 1 szakács, 1 pincér, 1 táborfelelős) egy autóval várt minket a szállásunkon, s vitt a Machame Kapuhoz, a túra kezdőpontjához. Vezetőink a Machame Kapunál elintézték az engedélyeket, s hordárokat fogadtak (6+2-t).
A engedélyek kb. 1 órát vettek igénybe, így fél 12 körül már indulhattunk is! Egész nap 15-20 fokos, felhős-ködös idő volt. Esőerdőben, meglepetésemre majdhogynem kiépített úton haladtunk.
Gyönyörű volt az erdő, ami ahogy felfele haladtunk, mindig változott egy kicsit. Kb. 1 óra menetelés után reggel kapott dobozunkból ebédeltünk (sült csirke, hamburger, banán), ami nagyon finom volt!
Összesen 5,5 óra alatt értünk fel aznapi célunkhoz, a Machame Camp-be. Eddigre hordáraink már felértek csomagjainkkal, s a sátraink is álltak. A két sárga sátor volt az alvósátrunk: egy Robinak, egy Gabinak és nekem. Volt étkezősátrunk, főzősátor, WC-“sátor”, s a hordárok+vezetők sátrai.
Kaptunk – mint minden reggel és este – 1-1 tál meleg vizet mosakodni, majd beülhettünk az étkezősátorba teára, kakaóra, kávéra, s mindemellé frissen pattogatott kukoricát kaptunk.
Azt hiszem, elhiszitek ha azt mondom, erre a luxusra végképp nem készültünk, s zavarba ejtő is volt. Másik oldala viszont az volt, hogy mindig megmondták mit csinálj: most egyél, most igyál, most menj lassabban… De jól beváltnak tűnt, hiszen sikeres lett a túra 🙂 Minden reggel és este volt “egészségi ellenőrzés”, ahol vezetőink egyike megnézte a véroxigén szintünket, megbeszéltük ki hogy van (étvágy, fejfájás stb..). Nemsokára eljött az ágyba – azaz hálózsákba bújás ideje is. Egész jól aludtunk.
2. nap: Machame Camp (3000 m) – New Shira Camp (3850 m) |
Reggel fél 7-kor a pincérünk keltett egy börgre meleg itallal, majd megkaptuk a meleg vizet is mosakodáshoz. Kibújtunk a kívülről lefagyott sátrunkból, s készülődtünk. Reggeli után nem sokkal útnak is indultunk. Ma már teljesen más volt a növényzet: maximum 2-3 méteres kis fácskák nőttek, s sziklás egyenletlen ösvényen haladtunk viszonylag meredeken felfelé.
A mai nap a legrövidebb távot jelentette, így hosszabb pihenőket, fotószüneteket tartottunk. Ebédre még a reggelinél kiosztották a csomagunkat, amit jóízűen fogyasztottunk a Shira Plateau alatt.
Minden reggel kaptunk ivóvizet, amit aznap útközben ittunk. Vezetőink folyamatosan itattak minket, így kb. esélyünk sem volt a dehidratáltságra. Délután 3 előtt már meg is érkeztünk a New Shira Camp-be, ahol végre kitisztult az ég is, s csodás kilátásban gyönyörködhettünk: előttünk magasodott a Kilimandzsáró. Azaz még inkább messze előttünk.
Kaptunk kb. 1 óra pihenőt, majd egy kis sétára indultunk a barlang felé, s azon túli “kőemberes magaslatra”.

New Shira Camp tábor egy része a helikopterleszállóval. A mentéshez Nairobi-ból (Kenya) jönne a gép, ami 200 km…
3. nap: New Shira Camp (3850 m) – Lávatorony (4600 m) – Barranco Camp (3950 m) |
A szokásos reggeli forgatókönyv után a Lávatorony irányába vettük az utunkat. Ez a nap akklimatizációs szempontból is fontos volt, hiszen 4600 m-ig mentünk fel, majd visszaereszkedtünk következő táborunkba 3950 m-re. Ez volt az első nap, amikor nálam jelentkeztek a magashegyi betegség tünetei: erős fejfájás. Egész nap kietlen tájon haladtunk alig emelkedő ösvényen felfelé. Sütött a nap, de kellett már a 2-3 réteg.
A Lávatoronyhoz érve már állt az étkezősátrunk (ez azért már túlzás volt!), s rövidesen ebédet is kaptunk. Volt mindig leves, utána rizs, tészta, zöldséges szósz leggyakrabban, majd gyümölcs. Az én fejem itt már úgy fájt, hogy nem időztünk sokat, indultunk is tovább a következő táborba.
Gyorsan hagytuk magunk mögött a magasságot, s ismét láthattunk pár növényt. Kb 2-3 óra alatt leértünk a Barranco Camp-be, 3950 m-re.
Estére javult a fejfájásom s egy finom vacsora után gyorsan bele is bújtunk hátózsákjainkba.
4. nap: Barranco Camp (3950 m) – Barafu Camp (4600 m) |
Még nem tudtuk, de nehéz nap várt ránk. Elsőre azt gondoltuk: 650 m szint felfele nem sok. Csakhogy ez annál jóval több volt, ugyanis folyamatosan fel-le mentünk párszáz métert, s távban is többet haladtunk az elmúlt 2 napnál.
Reggeli után a Barranco falon kellett feljutnunk, ami nagyon szép volt, s változatosság az eddigi séta után: itt néha a kezünket is használni kellett.
Vezetőink szerint szerencsénk volt, mert általában még ennél is nagyobb szokott lenni a dugó 1-1 felszökellésnél.
Miután felértünk a Barranco falon, ami szintet nyertünk, rögtön el is vesztettük. Dombokon fel-le mentünk a következő órákban, s még mindig nem láttuk a Karanga Camp-et, mely aznapi ebédünk helyét jelentette.

A távoli dombon már a Karanga tábor van. Csak közben még le kell menni kb. 300 szintet egy völgybe s vissza…
Ahogy beértünk az ebédlősátrunkba, elkezdett szakadni az eső. Bíztunk benne, hogy eláll, de sajnos nem így lett. Felvettük hát teljes esőruházatunkat, s felhőben, egyhangú szürkeségben kaptattunk fel 4600-ra, a következő táborba. Eddigre már nem csak az én fejem fájt, a fiúk étvágya is alább hagyott. Belülről is vizes sátrunkban próbáltunk 2-3 órát pihenni az éjféli indulásig. Sajnos nem sikerült. 11 után fel is keltünk, próbáltunk enni valamit, energiát bevinni kisebb nagyobb sikerrel.
5. nap: Barafu Camp (4600 m) – Uhuru Peak (5895 m) – Mweka Camp (3100 m) |
Éjfélkor pontban el is indultunk. Rendesen felöltöztünk: pehelykabátba külső réteggel. Az első órában kisebb sziklákon kellett felmásznunk, többször a kezünket is használva. Ezután kicsi lankás rész következett. Láttuk előttünk s mögöttünk a többi csoport fejlámpáinak fényét. Rövidesen meredek szerpentinre váltott az ösvény, mely egészen a Stella Point-ig (5756 m) ilyen maradt. Teljes sötétség s egyre növekedő szél nehezítette az előrehaladást. Ha megálltunk, vacogni kezdtünk. A vizünk pillanatok alatt befagyott. Azt hiszem a mélypont 4-5 óra körül volt, amikor már több mint 4 órája haladtunk a vaksötétben. 5 után végül vékony csíkban vörösleni kezdett a horizont, mely új lendületet adott nekünk!
Reggel 6-ra értünk fel a Stella Point-ra, ahol euforikus érzés kerített minket hatalmába! Megcsináltuk a nehezét!
Itt rövid pihenőt tartottunk, s ittunk / enni próbáltunk. Innen a kráter széléről a legtávolabbi domb a csúcs, amit kb. további 45 perc alatt érünk el.
A Stella Point-tól már lankás ösvényen bandukolunk, s szinte észrevehetetlenül nyerünk további 139 métert. Pontosan reggel 7-kor értük el mindhárman a csúcsot. Fantasztikus érzés volt, ami csak később tudatosult bennünk!
A csúcson készítettünk jó pár csúcsfotót, csodáltuk a körülöttünk tornyosuló (bár sajnos fogyó) gleccsereket, s a lábunk alatt húzódó felhőtakarót.
Kb. 3 óra alatt visszértünk a Barafu Camp-be, ahol 1 órát pihentünk, ebédelni próbáltunk, majd indultunk is tovább a Mweka Camp-be 3100 m-re. Nagyon fárasztó volt a nap, hiszen gyakorlatilag napok óta keveset, az elmúlt éjszakán pedig semmit sem aludtunk. Azt hiszem ezért sem készült 1 fotó sem a Barafu Camp-ben. A tábor alatt eleinte meredek sziklás úton ereszkedtünk, majd lankás hosszan elnyúló szakasz következett.
A nap végére visszaértünk az alacsony fás részre, s hamarosan a táborhelyet is elértük.
Este a vacsorából egy morzsát sem hagytunk, s egy jóleső mosakodás után bebújtunk sátrainkba. Reggelig aludtunk mint a bunda. Eddigre Gabi fejfájása s Robi émelygése is jobb lett.
6. nap: Mweka Camp (3100 m) – Mweka Kapu (1700 m) |
Már korareggeltől hallottuk a porterek búcsúénekét, ahogy a különböző csoportokat búcsúztatták, s indultak félelmetes tempóban lefele a völgybe.
Mi csapatunk is készült, s szuper hangulatban énekeltünk 2-3 dalt. Ezután átadtuk a borravalókat, ami gyakorlatilag a személyzet fizetése, ezért nem “opcionális”.
A búcsúéneklés után indultunk is a völgybe, ami innen már alig 3 órára volt. Újra esőerdőbe értünk, s csodáltuk a dús vegetációt.
A Mweka Kapunál egy kis adminisztrációra került sor, majd várnunk kellett egy kicsit az autóra. Eddig átlapoztuk az emlékkönyvet, amiből kiderült, hogy eddig 2014-ben rajtunk kívül 2 magyar járt a Kilimandzsárón (vagy csak a többiek nem akarták beírni magukat). Aztán az autóval visszavittek minket korábbi szállásunkra, s megkaptuk vezetőinktől az okleveleket, ami tanusítja, hogy megmásztuk Afrika legmagasabb pontját!
Ezután szobáink (főként a tusolók) felé vettük az irányt, majd melegszendvicset ebédeltünk 🙂 Konklúzió: Egy életre szóló élmény! Csodálatos a környezet, hogy minden nap más tájon haladunk. Fizikailag nem nehéz, egy az átlagnál kicsit jobb fizikumú ember meg tudja csinálni. A nehézséget egyértelműen a magasság jelenti. Mindenképp javasolt előtte vagy az Alpokban 4000 m felé menni, vagy a szomszédos Mt. Meru-t (4566 m) megmászni.
Felszerelés (érdekesebb):
- trekking bakancs
- pehelyhálózsák legalább -12 fokos komforttal
- pehelykabát
- Exped felfújható derékalj (kaptunk matracot, de az első eső alkalmával eláztak, ezért érdemes felfújható derékaljat vinni)
- meleg kesztyű és sapka a csúcstámadáshoz
- Mi nem vittünk de érdemes lehet a biwak zsákot is berakni, mert a sátrak néha beáztak és a hálózsákok is vizesek lettek.
- A hordárok által szállított csomag, legyen vízálló táskában (duffel)
Észrevételek:
- A guideokkal való beszélgetés során kiderült, hogy a borravaló rendszer elég rugalmas. Nagyon szívesen elfogadnak olyan eszközöket a segítségért cserébe, amit nehezen tudnak beszerezni. Sőt bizonyos esetekben többre is értékelik ezeket mint a készpénzt.
- Moshi nagyon érdekes város, a közbiztonság azért hagy maga után egy kis kívánnivalót, ezért ajánlott egy helyi emberkével körbenézni. Ezzel nemcsak nagyobb biztonságban is vagyunk, de az állandó rohamárusok is elkerülnek minket.
- A helyi irodák teljes mértékben mindent megszerveznek és a guide-ok is csak engedéllyel rendelkező képzett emberek lehetnek, ezért a plusz közvetítőirodák teljesen feleslegesek és csak költségnövelők. A guide-ok kiválóan beszélnek angolul és képzettek.
2014. szept. 26. – okt. 1
Csobolya József says:
Kedves Túrázók!!!
Éveket adnék az életemből, ha egyszer elvihetném a tíz éves kisfiamat a Kilimandzsáróra, és egy rövid szavannai kirándulásra…
Érdeklődnék hogy kb. mennyibe kerül ez magyar forintban???
Repülőjeggyel, mindennel együtt…
Válaszukat előre is köszönöm!
Tisztelettel: Csobolya József
Budapest
Esztike says:
Kedves Jozsef!
Köszönjük az erdeklödeset!
Privatban elküldtem a reszleteket.
Kivanjuk, hogy valora valjon az almuk, s eljussanak a Kilimandzsarora!
Üdvözlettel,
Eszter & Gabor