Már tavaly is kacérkodtunk a gondolattal, hogy megmásszuk az Aletschhorn-t. Sajnos ekkor nem találtunk pontos infót arról, hogy merre is kell a Grosser Aletschgletscher-t illetve a Mittelaletschgletscher-t átszelni. Emiatt akkor az éjszaka közepére értünk fel a biwakba, s a kimerültség és az idő szűke miatt esélytelen lett volna feljutnunk a csúcsra. Idén már tavasszal felmerült bennünk a gondolat, hogy vissza kéne térni. Excelsioros ismerőseinkkel (Steve, Anna, Gyula és Laci) beszélve kiderült, hogy nekik is hasonló terveik vannak, így úgy döntöttünk, együtt tervezzük a túrát.

Nehézség: PD+/AD- (szerintünk)

Parkoló: Fiesch, felvonó parkolója 46.405202, 8.136335

Szállás: Mittelaletschbiwak 3013 m (2x)

Csúcs: Aletschhorn 4195 m

Útvonal: NO-Grat / EK-i gerinc

Túra jellege: Közepesen nehéz hosszú gleccsertúra. A gleccseren való átkeléshez nagyon fontos a jó útválasztás. Eltévedés esetén több órával is hosszabb lehet.

Felszerelés: teljes gleccserfelszerelés, jégcsavarok, kötél, túrajégcsákány, sisak (közepes kőhullásveszély a Mittelaletschgletscher alatt)

 

Gletscherstube 2363 m – Mittelaletschbiwak 3013 m

Download file: 20150822_Mittelaletschbiwak_Aletschhorn.gpx

 

Mittelaletschbiwak 3013 m – Aletschjoch 3629 m – Aletschhorn 4195 m – Mittelaletschbiwak 3013 m

Download file: 20150821_Fierscheralp_Mittelaletschbiwak.gpx

1. nap

Fiesch 1050 m – Fiescheralp 2220 m (felvonóval) – Gletscherstube 2363 m – Mittelaletschbiwak 3013 m

Előző este indultunk el otthonról, s az éjszaka pár órát a Furkapass közelében lévő egyik parkolóban aludtunk. Reggel korán továbbindultunk Fiesch-be. Leparkoltunk a felvonó parkolójában s a 8:10-es felvonóval fel is mentünk a Fiescheralp-ig.

Innen szinte szintemelkedés nélkül kb. 1:10 alatt érjük el az alagút bejáratát. A kb. 1,5 km hosszú alagútból kiérve megpillantjuk a Gletscherstube-t. Itt most nem állunk meg, hanem egyenesen az Aletschgletscher felé folytatjuk utunkat.

Még nincs 10 óra, de már nagyon meleg van. Az előző hetekben mindenhonnan próbáltunk infót gyűjteni, merre is kéne átszelni a gleccsert. Végül az a megoldás tűnt a legjobbnak, hogy innen a Bettmerhorn irányába (balra) követjük az ösvényt, amelyről kb. az Aletschhorn alatti völggyel szemben leágazunk s levágunk a gleccserig. Visszafele rájöttünk, hogy ennél még jobb is van, de erről majd később.

Tehát, az Eggishorn alatt a hegyoldalban indultunk meg a sziklás ösvényen.

Kb. 1,5 km-t haladtunk, amire az oldal enyhülni kezdett, s a GPS-track is azt mutatta, hogy itt kell levágnunk. A lejutás a gleccserig elég fáradalmas és rossz volt. Ösvény híjján a meredek füves-köves talajon botorkáltunk lefelé, amíg el nem értük a gleccser szélét.

Itt felvettük a gleccserfelszerelést és elindultunk eleinte kicsit mindig balra tartva a gleccseren a völgy irányába. Így elkerülhettük a völgy felett illetve alatt húzódó széles és mély hasadékokat.

A gleccser tele volt kis völgyekkel, melyekben kisebb-nagyobb patakok folytak. Ezeket kereszteztük újra és újra, s jutottunk lassan egyre közelebb a túlparthoz.

Egy-két helyen át kellett ugranunk hasadékokon, de szerencsére ezek össze se voltak hasonlíthatóak azokkal, melyekkel tavaly kellett megküzdenünk kb. 500 méterrel feljebb.

A völgy bejáratának a jobb oldalához tartunk, itt a leglankásabb és hasadékmentesebb a gleccser. A széle hosszan szürke, itt már inkább csak hátráltat a kötél. Megkönnyebbülünk ahogy átérünk, és újra szilárd talaj van a lábunk alatt. Elpakoljuk a gleccserfelszerelést és folytatjuk az utat. A völgy jobb oldalán haladunk, ahol hamarosan elérjük a kőemberekkel jelölt ösvényt. Korábbi leírások illetve kalauzok szerint az ösvény végig a völgy jobb oldalán halad. Sajnos kb. a völgy felétől a gleccserig egy földcsuszamlás miatt teljesen eltűnt az ösvény. Itt eleinte az oldalban kőtörmeléken haladunk, majd az új kőemberekkel kirakott utat követjük.

A kőemberek átvisznek a völgy közepén húzódó morénadombra. Hosszasan egyenesen haladunk, ahol morénás talaj lassan jegessé válik, s a gleccser láthatóvá teszi magát a lábunk alatt is.

A gleccser sokat változott azóta, hogy tavaly itt jártunk. A jobb oldalon a patak mellett jelentős jégréteg tűnt el. Ez igaz a bal oldalra is, ahol sokkal nagyobb felületen mutatja most magát a szikla mint egy évvel korábban. Amíg lent közeledtünk, mindkét szélen láttunk lavinákat lezúdulni. Így még biztosabbak lettünk benne, hogy a tavalyi bevált útvonalat fogjuk követni.

Középen a moréna jobb oldalán (szemből nézve) indultunk felfele, majd mielőtt megjelentek volna az első hasadékok átkeltünk a morénán és annak a bal oldalán haladtunk felfele. Itt egy meredekebb szakaszon is át kell jutnunk, ahol a jégcsákányt és a hágóvas első karmait is hasznátuk. Kb. 3000 méteren újra keresztezzük a morénát s innentől szintben majdhogynem félkört leírva jutunk el a biwak közelében kezdődő sziklákhoz. Így kikerültük a további hasadékokat. A gleccser széléhez érve ha a gps-track-et követjük hamarosan megpillantjuk az első kőembereket, amelyek a biwakhoz vezető utat jelölik. Kb. 200 m után el is érjük a biwakot. Ekkor este fél7 van.

A csapat másik fele Anna, Steve, Gyula és Laci már ott voltak. Ők 1 nappal korábban értek fel mint mi. Mások is voltak, a 13 ágyhelyre 14-en jutottunk. A közeli patakból gyűjtöttünk vizet, majd vacsit főztünk s hamarosan ágyba bújtunk (pokrócok vannak) a kimerítő nap után.

2. nap

Mittelaletschbiwak 3013 m – Aletschjoch 3629 m – Aletschhorn 4195 m – Mittelaletschbiwak 3013 m

Reggel nem sokkal 4 után keltünk s reggelit készítettünk. A 4 és 3 fős csapat kevéssel előttünk indult el, ugyanazon az útvonalon. Mi fél 6 körül indultunk útnak. Az ég tiszta volt, semmi szél.

Az első kb. 1 km-t sziklás-köves szakaszon tesszük meg, ami kőemberekkel van jelölve. Szerencsére Steveék tegnap már felmentek az Aletschjoch-ig, így tudták merre vezet az út.

Hamarosan elértük a gleccser szélét. Tegnap ahogy a többiek az olvadt havon jöttek itt vissza szuper lépéseket hagytak a hóban. Ez ma nagyon megkönnyítette a feljutásunkat a nyeregig. Felvettük a beülőt és a hágóvasat, s így haladtunk tovább.

A lépések valóban nagyon megkönnyítették a haladást, ahogy az egyre meredekebb oldalban meneteltünk felfele. Egy nagy hasadékot láttunk, amit nagy ívben ki is kerültünk.

Az Aletschjoch alatt aztán szerpentinezve lassan haladtunk felfele. Láttuk az előttünk induló 2 csapatot: az egyik épp ekkor indult neki a gerincnek, a másik a nyeregben pihent. A fárasztó meredek szakasznak meg lett a jutalma. Ahogy felértünk az Aletschjoch-ra gyönyörű panoráma tárult elénk. Látni innen a Jungfrau-t, a Mönch-öt és a Finsteraarhorn-ot is.

Itt rövid pihenőt tartunk, hogy együnk-igyunk, majd 2 kötélpartit képezünk s elindulunk. A 3 fős csapat eddigre átért a gerincen. A 4 fős csapat úgy döntött visszafordul s elindultak vissza a biwakhoz.

A keskeny gerincen a friss nyomokon haladtunk. Wechtet szerencsére csak helyenként és kisebbeket láttunk. Mindkét oldalunkon több száz méter meredek hófal futott le.

Egy rövid sziklás rész után a gerinc előbb pár méteresre szélesedett, majd egy hatalmas platón találtuk magunkat. Kb. 20-30 cm friss hó esett ezelőtt 3-4 nappal, ami még tökéletesen tartotta magát ebben a magasságban. Hálásak is voltunk a 3 fős osztrák csapatnak, akik a szűz hóban taposták a nyomokat előttünk.

A platón haladva a hó már olvadni kezdett, így hótömbként ragadt a hágóvasunkba. Egyre melegebb volt és erősen tűzött a nap. Ekkor eszembe se jutott amit a leírásokban olvastam, hogy az Aletschhorn a környék leghidegebb hegye. A kb. 1 km hosszú plató után egy magas hófal következett.

A kb 400 m hosszú hófal egyre meredekebb lett, ahogy felfele haladtunk. Szerencsére az északi oldalon mentünk felfele, így ezt nem sütötte annyira a nap.

A hófal tetejére érve elértünk a P. 4086-ot. Itt ismét rövid pihenőt tartottunk és ettünk-ittunk.

A következő kb. 500 métert megint egy platón kellett megtennünk, szinte végig ugyanazon a magasságon. Itt már nagyon olvadt volt a hó, ami nehezítette a haladást. További nehezítő körülmény volt a már 4000 méter feletti magasságon tapasztalható ritkább levegö.

A plató végénél egy rövid meredek szakasz következett, ahol egy hasadékon is át kellett másznunk. Ennek tetejéhez érve találkoztunk szembe az osztrákokkal, akik a csúcsról már visszafele tartottak. Megköszöntük nekik, hogy taposták a nyomot és további jó szerencsét kívántunk egymásnak.

Az utolsó gerinc még tartogatott nehézségeket, hiszen helyenként meredeken kellett felmászni havas terepen, máshol pedig sziklás élen kellett traverzálnunk.

Szerencsére ez a szakasz sem volt végtelen, s hamarosan megpillantottuk a csúcskeresztet. Még egy kis wechtén kellett lemásznunk, már ott is voltunk!

Vegyes érzelmekkel telve néztünk körbe. Egyrészt fantasztikus volt, hogy feljutottunk, másrészt belegondoltunk, hogy milyen hosszú út vár még ránk a biwakig. A feljutáshoz 7,5 órára volt szükségünk.

Beírtuk magunkat a csúcskönyvbe s csodáltuk a környező hegyeket, bár sajnos ezt a felhők egyre kevésbé tették lehetővé. Nem is maradtunk sokáig, mert tuduk hogy még hosszú út vár ránk.

Átmásztunk a gerinc sziklás szakaszain s lemásztunk a meredek hófalon. A platón csak úgy tapadt a hó a hágóvasunkba. Visszérve a P. 4086-hoz rövid pihenőt tartottunk, s ittunk. Éreztük, hogy ki vagyunk száradva. A meredek hófalnál eleinte azt hittem háttal kéne majd haladni, de a tapadós hó megtartotta lépteinket.

Elértük az alsó platót, s átszeltük korábbi nyomainkat követve. Megérkeztünk az egyre szűkülő gerinchez, amin szintén jól haladtunk.

Nehézkes a sziklás szakasz volt, mert itt jobban megolvasztotta a tűző nap a havat, s helyenként úgy megolvadt, hogy az alatta lévő jégen kellett továbbjutnunk.

A keskeny gerincen is átjutottunk, s úgy döntöttünk a meredek hófalon még összekötözködve maradunk. Szerencse, mert az olvadt hó alatt a jég eléggé megnehezítette a visszaereszkedést. Egy ponton Gabi ki is csúszott, de szerencsére mind ő megtartotta magát, mind mi rögtön biztosítottuk. Kb. 3450 m-en a nagy szikláknál rövid pihenőt tartottunk és levettük a kötelet. Itt Gabi talált 2 teljesen jó túralécet – sajnos nem párat. Még a fóka is rajtuk volt. Az a tippünk, hogy a fölöttünk lévő sídepóból csúszhattak le.

Innen a már ismert úton haladtunk tovább a gleccser széléig, ahol leszedtük a hágóvasakat. Az utolsó sziklákon-köveken mászós szakasz már igazán nem esett jól, de tudtuk, hogy hamarosan a biwakba érünk.

A biwakban az a meglepetés fogadott minket, hogy a többiek mind lementek, így csak a miénk az egész! Nem is csoda, hogy nem jöttek mások mert a következő naptól nagyobb mennyiségő csapadékot jósoltak. Finom teát és vacsit főztünk és korán ágyba bújtunk.

 

3. nap

Mittelaletschbiwak 3013 m – Fiescheralp 2220 m – Fiesch 1050 m (felvonóval)

Reggel összepakoltunk, megreggeliztünk és elindultunk lefelé. Sajnos már ekkor felhőbe burkolózott körülöttünk a táj.

A Mittelaletschgletscheren a feljöveteli utat követtük. A meredekebb szakaszon le kellett másznunk, amihez a csákányt is használtuk, de ezt leszámítva nem voltak technikai nehézségek. A gleccser közepénél a morénás szakaszhoz érve vigyázni kell, mert pár percenként különböző méretű kövek repültek le az olvadó gleccserről.

Sajnos romlik az idő s időnként el is kezd szemerkélni az eső. Lejutunk a gleccserről és a morénán haladunk tovább, amíg el nem érjük az ösvényt, mely az Aletschgletscher-hez vezet. Gabi az idefele rögzített GPS-Track-el navigál. Fantasztikus, hogy hasadék-pontossággal le lehet olvasni, merre kell haladni.

Gabi átnavigál minket a gleccseren, s a túl oldalon a fal mellett állunk, ahol 2 napja a gleccserre lépünk. Úgy döntünk, most megpróbáljuk a másik variánst, azaz innen a gleccser szélétől pár méterre (szürke sávban) haladunk felfele a völgyig. És valóban, ez az az útvonal amit csak ajánlani tudunk!

Fáradtan de vidáman leérünk a gleccserről. Elpakoljuk a gleccser-felszerelést és elindulunk vissza a felvonóhoz. A parkolóban fantasztikus érzés kibújni a bakancsainkból s letenni nehéz zsákjainkat. Ekkor kb. este 6 óra van. Megcsináltuk. 🙂 2015.08.21-23.