Parkoló: Mitteregg (Rinnen) 1349 m |
Csúcs: Joch 2052 m |
Szintkülönbség: 720 m |
Nehézség: közepes |
Reggel fél 10 körül érjük el Mitteregg-et, mely egy csupán pár házból álló falvacska. A falu közepén találunk kb. 8-10 autónak elegendő parkolóhelyet. Mi vagyunk az elsők. Hideg van, -10 fokot mutat az autó hőmérője. Gyorsan felhúzzuk a síbakancsokat, feltesszük a fókát a lécre s már indulunk is. Az autótól 10 méterre már fel is csatolunk, s nekivágunk a meredek mezőnek. Megannyi lejöveteli nyom közt megtaláljuk a felmeneteli nyomot is, s azt követve emelkedünk az oldalban.
Egy nagyobb fenyőfacsoport van felettünk. A nyomok szerint ezt mindkét oldalról meg tudjuk kerülni. Mi jobbra indulunk.
Az oldal meredekebb lesz, s a fagyott havon olyakor megcsúszik a lécünk. Hamarosan olyannyira is megcsúszik, hogy elvágódom, s az egyik lécem elkezd lefele csúszni. Hatalmas szerencse, hogy hamarosan megakad. Lebukdácsolok érte, s úgy döntünk feltesszók a firnvasat. Azzal aztan jóval könnyebb a haladás.
A hóban a megfagyott lejöveti útvonalak buckái nehezítik a haladás. Egy szélesebb erdősáv aljához érünk, átkelünk egy erdei úton, s innentől egy darabon magunknak vágjuk a nyomot.
Az idő napos és szélmentes itt lent, így hamar melegünk lesz.
Hamarosan kiérünk a gerincre, ahol jobbra halad tovább az út. Egy kis tornyos házikó mellett haladunk el. Itt lankásabb a terep.
Még két faépületet pillantunk meg, s itt meg is állunk s iszunk pár kortyot. Itt már szelesebb az idő, s újra jobban beöltözünk. Egy-egy lankásabb bevágás után meredeken s egyre keskenyebben magasodik felettőnk a hegygerinc. A hó itt még jegesebb, s a nyomok is csak helyenként látszanak. Ezáltal fárasztóbb a haladás is. Jobbra s balra meredek hegyoldal szakad a mélybe. Mögöttünk gyönyörű kilátás tárul elénk: a Lechvölgyi Alpok csúcsai. Köztük van a Galtjoch is, ahol két éve jártunk fent. Hosszan lelátunk a megtett útra, ahol most már más sítúrázók is haladnak felfele.
Az utolsó szakasz helyenként kitett, s a rossz hóminőség miatt nagyon kell figyelni. A nagyobb széllökések olykor majdnem kibillentenek az egyensúlyunkból.
Hamarosan elérjük a Joch 2052 méteres csúcsát. Az egyszerű kereszt mellett állva készítűnk egy-két képet, megcsodájuk a panorámát, s leszedjük a fókát. Nem akarunk hosszan fent időzni, mert nagyon hideg szél fúj. Felérkezik az utánnunk indult csapat is.
A keskeny firnes gerincen való lesiklást nem akarom kockáztatni, így inkább vállamra kapom a lécet. Gabi csúszik egy kicsit, de annyira rossz a hó, hogy ő is hagyja. Biztos ami biztos.
Aztán a „focikapu” felett kicsivel Gabi is, majd kicsit lejjebb én is felcsatolok.
Itt még nehéz a terep, mert megfagyott a szétsíelt hó, s a rendelkezésre álló sáv sem olyan széles.
Hamarosan azonban szélesebb lesz a gerinc, s megérkezünk a két kis faépülethez. Eddigre többekkel is szembetalálkozunk, illetve a másik csapat is elindult már lefele. Vegyesen léccel a lábon illetve a vállon.
A faházikók alatt aztán már jobbak a hóviszonyok, s olyakor porhót is találunk. A kis faház mellett tartunk aztán rövid pihenőt, itt már nincs szél.
Ezután a meredekebb részen még firnes a hó, így figyelni kell. Végül az utolsó hegyoldalban Mitteregg felett több foltban szuper porhót találunk.
2017.01.22.