Gabi a hétvégén oktatásra ment, így úgy döntöttem, kihasználom ezt a két napot. Be is iratkoztam egy oberstdorf-i hegyi iskola kétnapos sítúratanfolyamára.
Első nap egy rövidebb túrára került sor, a Riedberger Horn-ra. Így bőven maradt idő a lavinajelentés értelmezésének, piepskeresésnek stb. gyakorlására.
Parkoló: Balderschwang Sípálya, 47.456598, 10.130980 |
Indulás: Riedberger Horn Bergstation, 1404 m, 47.458333, 10.145021 |
Szint fel: 380 m |
Szint le: 710 m |
Csúcs: Riederberger Horn 1786 m |
Szombat délelőtt érkeztünk meg a sípálya parkolójába, ahol még bőven volt parkolóhely. Hátunkra kaptuk a zsákot, jegyet vettünk a felvonóra, felcsatoltuk a léceket, s irány a lift.
A sípálya tetején aztán megvizsgáltuk az aznapi lavinajelentést, az útvonalat, amerre haladni fogunk, ellenőriztük a piepseket s útnak indultunk.
Utunk elősször a patakvölgyben vezetett a domboldalban, majd a fenyőerdőbe érve átkelünk az alig észrevehető patakon. A terep könnyű, s gyorsan haladunk felfele.
Egyetlen bánatunk, hogy leereszkedik s teljesen belep minket a köd. Így sokszor alig látunk pár métert előre.
Kiérünk a fák közül, s a hegyoldal meredekebb lesz. Itt a remek alkalom, hogy gyakoroljuk a fordulást. Ez a szakasz azonban nem tart sokáig, s egy kevésbé meredek rét szélén találjuk magunkat. A nyomot követjük, mely pár fenyő közt vezet tovább. Időnként kicsit erősebb a szél, de valahogy nem akarja elfújni a felhőket a hegy körül.
Még egy meredek szakasz következik. Itt meg is tanuljuk, hogyan tudjuk megmérni az oldal meredekségét. A 30 fokos oldalban cikk-cakkban haladunk felfele.
Nemsokára a nyugati széles háton találjuk magunkat. Ahogy néha kicsit tisztul, még a csúcskeresztet is megpillantjuk.
Itt a csúcs előtt már állandóan erősebb a szél. Nem is tart sokáig, s pár perc alatt elérjük a Hörnergruppe legmagasabb s legkedveltebb sítúracélpontját.
A csúcskereszt körüli széles platón legalább 20 sítúrázó s hótalpas tart éppen rövid szünetet.
Mi is lecsatoljuk a léceket s előkapjuk a termoszokat. Levesszük a fókát, készítünk pár csúcsfotót, s indulunk is lefele, mert kicsit hideg van a szeles csúcson.
Mivel pár méternél tovább sajnos nem lehet látni, a vezetőnk úgy dönt a feljöveteli úton csúszunk le. Libasorban, látótávolságon belül maradva csúszunk egymás után. A legelején a bokrok s fenyők közt kicsit izgalmas volt a manőverezés, de hamar kiértünk a széles hátra.
Utána jött a meredek szakasz, amin azonban szuper porhó volt.
Kb. 1400 méteren aztán megálltunk s kereső gyakorlatokat csináltunk a pieps-szel. Szondáztunk is, s meglepetésünkre 180 cm hó volt a lábunk alatt.
Végeztünk a gyakorlattal, s indultunk is tovább lefele. Itt már az erdős részen csúsztunk, ahol helyenként keményre fagyott a hó. Na itt el is vágódtam párszor, de ezzel nem csak én voltam így. Hamarosan kiértünk a fák közül a sípálya tetejére.
Lecsúsztunk a sípályán, s beültünk a kis hüttébe egy szelet tortára s kávéra. Vezetőnk elmesélte, milyen szép lenne a kilátás a csúcsról. Elhittük neki s bíztuk benne hogy másnap tiszta lesz az ég.
2016.03.12.