A Zillertal szívében magasodó Feldkopf-ot mindaddig megmászhatatlannak tartották, amíg a magyar származású Zsigmondy fivérek fel nem jutottak a csúcsára. A csúcsot a pár évvel késöbb szerencsétlenül járt Zsigmondy Emi tiszteletére nevezték át Zsigmondyspitze-re. A Zillertal Matterhorn-ja néven is emlegetett csúcs sokkal inkább magyar hegymászó zarándokhelynek mondható, mint felkapott alpesi háromezresnek.

Nehézség: UIAA V, alpin

Parkoló: Gasthaus Breitlahner, 47.060888, 11.749975 (1257 m)

Szállás: Alpenrose Hütte 1873 m

Csúcs: Zsigmondy csúcs 3089 m

1. nap

Breitlahner (1257 m) – Alpenrose Hütte (1873 m) – Túra a Schönbichl Horn felé 2750 m-ig  – Alpenrose Hütte (1873 m)

Download file: Breitlahner_Alpenrose.gpx Download file: Alpensore_Wetterstat.gpx

Délelőtt 11 körül érkeztünk meg a parkolóba, ahol ekkor már alig volt szabad hely. Nem is csoda, hiszen meleg stabil időt jósoltak a hétvégére. Leparkoltunk, kifizettük a napi 4 eurós díjat s indultunk is a szórt erdei úton felfelé.

Az út a völgyben vezet, melyet legelők szegélyeznek. Kifejezetten meleg van, s sajnos alig találunk egy-egy fát, mely árnyékot nyújthatna.

Az út a legelején pár kanyarral meredeken halad felfelé, majd hosszú lankás szakasz következik. Az előttünk magasból lezúduló vízesés aljában ismét szerpentinezni kezd az út. Hamarosan felérünk a Grawandalm-ra. Eddig hajthatnak fel az engedéllyel rendelkezők autóval s itt található a biciklidepó is (többen továbbtekernek a hüttéig).

A sorompó után szűkül a völgy, s egy szakaszon kiépített rámpán vezet az utunk. Innen már nincs olyan sok, s hamarosan megpillantjuk a Zemmbach bal partján a Waxeggalm-ot valamint a jobb oldalán az Alpenrose Hüttét.

3 óra alatt értünk fel az Alpenrose hüttéig, ahol szállást foglaltunk. Hamar ki is derült, hogy a “szoba” egy 2 ágyas szobát jelent! Délután kettő volt, így megebédeltünk, ami nagyon finom és hatalmas adag volt.

Ezután kipakoltunk az egyik zsákból s csak a legszükségesebbeket hagytuk benne egy délutáni túrára. Felkerekedtünk a Schönbichler Horn irányába. Átkeltünk a bővízű patakon s a korábbi gleccser morénája szélén emelkedtünk felfele. Itt helyenként figyelni kell, mert voltak friss omlások, leszakadások.

Ez az útvonal része a Berliner Höhenweg-nek, így jól ki van építve. Hamarosan elérünk egy rövid dróttal biztosított szakaszhoz, amin könnyen továbbhaladunk. 2500 méteren szeljük át az első hófoltokat.

Gyönyörű panoráma tárul elénk, s meglátjuk a völgy túlsó oldalán másnapi célunkat, a Zsigmondy csúcsot is.

Kb. 2750 méteren felérünk egy kisebb csúcsra, ahol egy régi időjárás állomás is van. Itt pár percig gyönyörködünk a kilátásban majd elindulunk lefelé, hogy elérjük a vacsorát.

Kb. 3-3,5 óra alatt megjártuk ezt a délutáni túrát, amit egy kis akklimatizálódásnak is szántunk.

A vacsora 3 fogásos, finom, de túl sok. Egy adag is elég lett volna kettőnknek. Vacsi után megyünk tusolni, mert itt ilyen is van! 🙂 1 eurós érmével 4 percig folyik a forróvíz. Fantasztikus. A Hütte csapjaiból pedig ivóvíz jön, amivel meg is töltjük a kulacsainkat a következő napra. Összepakoljuk a zsákjainkat, s nyugovóra térünk.

2. nap

Alpenrose Hütte (1873 m) – Zsigmondy csúcs (3089 m) – Breitlahner (1250 m)

Download file: Alpenrose_Zsigmondy.gpx

Hajnali fél5-kor kelünk. Előző nap megbeszéltük a hüttés hölggyel, hogy kitesz termoszban egy adag kávét nekünk. Az asztal megterítve várt minket, s haraptunk pár falatot. Az utolsó előkészületek után fél 6 körül indultunk is.

Gyönyörű tiszta idő volt, elég volt egy pólót felvenni. Lassan a nap is feljött s megvilágította a környező hegyek csúcsait.

Kb. fél óra alatt értük el a hatalmas kastélyszerű Berliner Hüttét. Tovább haladtunk, s utunk két biwak mellett vezetett el, csupán pár száz méterre a hüttétől. Rövidesen elhagytuk a fenyvest. Utunk hosszan kanyargott s vezetett fel egyik dombról a másikra. Helyenként kisebb tavak, patakok szegélyezték. És már nem kellett sok, hogy megpillantsuk a Zsigmondy csúcsot!

Hamarosan elértük a Schwarzsee-t is, aminek felszínén jégtáblák úszkáltak. Ennek a jobb oldalán követjük a meredek ösvényt, ami hamarosan szétválik. Mi a Melker Scharte irányába folytatjuk utunk. Itt elérjük az első hófoltokat is, amibe már ilyen korán helyenként beleszakadunk. Az út jól van jelölve mind jelzésekkel, mind kőemberekkel.

A gps-track-ből látszik, hogy mi kicsit korábban tértünk le az ösvényről s indultunk egyenesen a beszállás felé. Itt már egybefüggő volt a hóréteg, így a jelzéseket nem láttuk.

A hatalmas sziklaorm ahogy közeledünk hozzá egyre szelídebb lesz – persze ez részben csak megtévesztés.

A beszállásig sziklatörmeléken jutunk fel. Körbenézünk, s még nem látunk senkit sem a falban. Csodálkozunk is, hogy lehet ez.

Előkapjuk a kötelet, expresszeket, hevedereket, mászócipőket és sisakokat. Az egyik zsákot lent hagyjuk, hogy ne nehezítse az elölmászót.

Ahogy Gabi elindul az első kb. 60-80 m hosszú 2-es szakaszon, más mászók is feltűnnek a láthatáron. A másik 2 parti más utat választ, így egyáltalán nem hátráltatjuk egymást. Egy lány pedig szólóban mászik fel a normál úton.

Ahogy elfogy a kötél indulok Gabi után s szinkronban mászunk. Nagyon kell figyelni a fogásokkal és lépésekkel, mert szinte minden második pikkely vagy tömb mozog. Vannak igazán szép részek is a mászásban. 1-2 régi szöget is találunk, valamint benthagyott hevedereket, melyek a visszamászást könnyítik meg.

Gabi egy kis sziklapukli mögött, mely nagyobb pikkelyekből áll. Itt válik szét a normál út és a direkt variáns. A direkt mellett döntünk, melynek a következő kötélhossza 4-es.

Ez a kötélhossz rövidebb, kb. 20 méter. Nincs semmi szög vagy nitt ezen a szakaszon a falban. Gabi 1-2 otthagyott hevederbe és kötélgyűrűbe standol, ami a “hivatalos” ereszkedő standot is jelenti.

Itt jön az 5-ös kulcsrész, egy tényleg kitett és nehéz kötélhossz. Közvetlen a stand felett látszik is, hogy egy jó pár nényzetméternyi szikladarab az elmúlt években szakadhatott le. Itt egy reibungos rész vezet egy áthajlás alá. Itt található az első szög a kötélhosszban. Az áthajlás nagyon parás, nincs semmi amit fogni lehetne, az az 1-2 ami adódna pedig mozog. Gabi merészen fel is mászik rajta de a következő szög még kb. 2 méterre van. Sikerül megakasztania, majd balra tartva a kristályos résznél mászik fel. Itt is igaz, hogy az az 1-2 jó fogás ami lenne mozog. Még 1 fellépés s egy nagyobb párkányra ér Gabi, ahol végre van 1 majdnem új nitt! Stand.

Itt 1-2 métert le kell másznunk, hogy újra a normálútba jussunk vissza.

Amit több részen is láttunk, itt is érdekes fekete grafitos a szikla, és nagyon csúszik. A gerincen folytatjuk a mászást, egy 3-as szakaszon.

Megérkezünk a Floitenritt alá, ahol újra 2 variáns közül választhatunk. Jobbra hátulról kerülve a csúcsot 2-3-as, míg szemből 4-es áll előttünk. A direkt variáns mellett döntünk. Itt végre van 1 nitt is. Ezt a szakaszt is szinkronban másszuk, s már fent is találjuk magunkat a csúcson! 11-fél 12 volt ekkor.

Szomorúságunkra a szép csúcskeresztnek semmi nyoma. Egy új kereszt fekszik becsomagolva a mellékcsúcson. Sajnos nem sikerült vállalható csúcsfotót készítenünk, így ez most kimarad. A csúcs valójában sziklatörmelék benyomását kelti inkább mint égbe törő sziklacsúcsét.

Épp ekkor ért fel egy másik mászópár is. Váltottunk pár szót, s a helyiek javaslatára a normál úton való visszamászást választottuk az ereszkedés helyett. A felső “ereszkedő stand” egy nittből állt, míg a második az otthagyott kötélgyűrűkből.

A mellékcsúcs és főcsúcs közti bevágásban kezdünk lefele mászni. Itt talán még jobban kell figyelnünk, nehogy kiszakadjon egy szikla alólunk. Itt találok is egy nittet amibe a biztonság kedvéért beteszek egy expresszt. Mászunk tovább lefele párhuzamosan.

Elérkezünk a hosszú traverzálós könnyű részhez. Itt is van 1-1 nitt, kb 20 méterenként. Vigyázni kell, mert a kitaposott úton a törmelék nagyon csúszik. Talán csak most vesszük észre, hogy mekkora hőség van. A traverz fordulópontjához érünk, s újra keletnek tartunk a falban. Itt van egy átlépős rész, ami kicsi mászást igényel. Szerencsére mindkét oldalán van nitt. Átmászunk. Eddigre már nagyon fájt a lábunk a mászócipőben.

Visszaérünk a kezdeti 2-es szakaszhoz, lemászunk rajta s már az otthagyott zsáknál vagyunk.

Elpakoljuk a mászócuccot s indulunk lefelé. Eddigre a hó már megoldat, így újra és újra belesüppedtünk. Ahol reggel még kis olvadékvizek csordogáltak, most bő vízhozamú patakok futottak alá.

Elértük a Schwarzsee-t, ahol rövid pihenőt tartottunk és haraptunk 1-2 falatot.

A nap megszakítások nélkül tűz, s alig van egy kicsit szél. Nagyon melegünk van, így gyorsítunk a tempón, hogy hamarabb leérjünk a Berliner Hüttébe.

Nagy az öröm, amikor végre megpillantjuk a Berliner Hütte hatalmas épületét a völgyben.

A hütte az 1800-as évek végén épült, s fantasztikus hangulata van. Minden öreg fából áll, a hüttébe beérve gyönyörű előtérben találjuk magunkat.

Kiülünk az erkélyre, s csodáljuk a kilátást a Waxeggkees és Hornkees gleccsereire s a mögöttük magasodó háromezresekre.

Fél órát maradunk, s indulunk is tovább le a völgybe. A hőség már szinte elviselhetetlen. Az út mentén lezúduló hegyi patakokban hűsítjük magunkat. Az út a parkolóig végtelen hosszúnak tűnik. Végül kicsivel 7 után érünk le az autóhoz.

Mit tapasztaltunk? Mit csinálnánk máshogy?

• A normálúton való visszamászáshoz nem kell mászócipő, bakancsban sokkal “kényelmesebb”.
• Igazából a normálúthoz a normál mászóbakancs(megközelítőcipő) ideális.
• Az útleírások ereszkedést írnak. A “helyiek” közül senki se ajánlotta, mert nagy a kőhullás veszélye és mivel az ereszkedőpálya sokszor keresztezi a normál utat, nemcsak magunkra de másokra is veszélyt jelent.
• Az 5ös direktvariánst nem másznánk még egyszer, nagyon instabil és kevés lehetőség van biztosításra.A falba helyezett eszközök inkább csak pszichológiai köztesek.
• Maradnánk még egy éjszakát valamelyik hüttében.

2015.7.4-5.

3 thoughts on “Zsigmondyspitze 3089 m”

1. Pingback: Így másztuk meg a Zsigmondy csúcsot (3089 m) | ErreArra
2. 

   Alexander says:

   23/07/2015 at 5:53 de.

   Hallo Eszter und Gabesz,

   warum habt ihr nicht vom Gipfel abgeseilt?
   Gibt es dafür einen besonderen Grund?

   Grüße
   Alexander

   • 

     Esztike says:

     23/07/2015 at 8:12 de.

     Hallo Alexander,
     wir sind über die Direktroute hochgeklettert die auch als Abseilpiste gilt. Da haben wir den Abseilmöglichkeiten betrachtet. Die Steinschlaggefahr ist sehr groß.
     Oben war es ein Bohrhaken als Stand vorhanden und unten nur alte da gelassene Bandschlingen.
     Außerdem haben andere örtliche Bergsteiger uns auch vom Abseilen abgeraten.
     Grüße,
     Eszter & Gabor