Idén júliusi zillertali túránkon szemeltük ki a Schönbichler Horn-t. Sajnos augusztusban a változó idő nem tette lehetővé, hogy megszervezzük a túrát. Maradt így az október eleje.

Nehézség: az utolsó szakaszon drótkötéllel biztosított alpesi túra

Parkoló: Schlegeissespeicher, 47.033600, 11.698396, 1750 m

Csúcs: Schönbichler Horn 3134 m

Szintkülönbség: 1400 méter

Download file: 20151003_SchoenbichlerHorn.gpx   Reggel 8 órára értünk a Schlegeisspeicher parkolójába. Az utolsó útszakaszt fizetős úton tesszük meg (hóhelyzettől függően júni-októberben van nyitva). Leparkoltunk a víztározó mellett, s kipakoltuk a bicikliket. Az idő borult volt, így nem láttuk a körülöttünk magasodó hegycsúcsokat.

Nyeregbe pattantunk, s a tározó DNY-i oldalán vezető erdei úton tekertünk a Furtschaglhaus irányába.

A víztározó végéhez érve átkelünk a gáton s a völgy belseje felé folytatjunk utunkat. Kevéssel a felvonó előtt ágazik le balra az ösvény, mely a hüttéhez vezet. Itt leparkoltuk a bicikliket, s gyalogosan mentünk tovább. Az út eddig 5,5 km hosszú volt, biciklivel fél óra alatt tettük meg, amivel jó 1 órát nyertünk.

Az ösvény jól kiépített sziklalépcsőin nyertük gyorsan a szintet. Az idő esőre állt s a szél egyre erősödött. Helyenként hófoltokon keltünk át, máskor a sebes hegyi patak felett. Az előző hétvégén kb 15-20 cm friss hó esett, melynek nyomait olykor már itt 2000 méter környékén láttuk.

A biciklodepótól kb 1 óra alatt értük el a hüttét, miközben 450 méter szintet nyertünk. Minden csendes volt. A hüttét már bezárták idénre. Bekukucskáltunk a téli szállásra, ami teljesen jó: vaskályha és kb. 10-14 férőhely paplanokkal.

Pár perc pihenőt tartottunk, hogy igyunk és harapjunk pár falatot. Majd tovább indultunk. A körülöttünk magasodó hegyek nagy része mind felhőbe burkolózott, így még nem láthattuk célunkat, a Schönbichler Horn-t sem. Kevéssel a hütte felett két sráccal találkoztunk, akik a Grosser Möselert akarták megmászni, de a rossz időjárás miatt visszafordultak. A mi csúcsunk technikailag könnyű, így fel se merült bennünk, hogy visszaforduljunk. Lassan de biztosan követtük az ösvényt felfelé. Időnként a szitáló eső kezdett rá, máskor a szél támadt fel.

Ez az útvonal a Berliner Höhenweg része, mely nyáron kedvelt magashegyi hüttetúra. Most viszont minden kihalt volt már, senkivel se találkoztunk innentől.

Kb. 2600 méteren elérjük egy kis előcsúcs alját. Erre jobbról szerpentinezve kapaszkodunk fel. A meredek köves ösvényen megnehezítette az előrejutást, hogy itt már szine egybefüggő hóréteggel találtuk szembe magunkat.

Az előcsúcs után egy széles lankás gerinc következik. Itt még találtunk egy sávot, ami hómentes volt, s megkönnyítette az előre haladást.

Ezután egy széles hátra érünk. Itt kevesebb maradt meg a hóból. Innentől egyre kövesebb lett a talaj, s figyelni kellett, mert a nagyobb szikladarabok is ingatagok lehettek. Örömünkre kitisztult az idő, s megpillantottuk a csúcsot.

A csúcs alatti utolsó kb 100 méter szintet drótkötéllel biztosított ösvényen tesszük meg. A drótkötél talán nem mindenhol indokolt, de nem is muszáj végig használni. Az első pár méteren az volt az érzésem, hogy 2 méteres embereknek tervezték, mert alig értem el.

Itt már a magasság is érezhető volt, s lassabban haladtunk. A drótkötél zúzmarás s több helyen lefagyott volt. A sziklákat is jégréteg borította, így figyelni kellett.

Hamarosan felértünk egy kis nyeregbe, ahol balra követtük tovább a köteleket. Az utolsó métereken térdig ért a hó. Fél 1 volt ekkor, tehát a parkolóból 4,5 óra alatt értünk fel. Sajnos a gyönyörű kilátásból nem láttunk semmit, de azért nem maradt el az öröm, hogy feljutottunk hetedik háromezresünkre.

A szél felerősödött s hódarát csapott az arcunkba. Gyorsan össze is pakoltunk, s indultunk lefele. A szél nagyon kellemetlen volt, s az egyszerűbb kesztyűben fázni kezdtek az ujjaim. A csúszós havon elég kellemetlen volt a lefele haladás. Többször térdik süllyedtünk a sziklák közti hófedte lukakba. Ahogy lejjebb értünk, kezdett enyhülni az idő is. A hütte felett nem sokkal még a nap is kisütött pár percre.

A hüttéhez érve ismét rövid pihenőt tartottunk. Elnézve a felettünk szaladó sötét felhőket nem időztünk sokáig, hátha még visszérünk az autóhoz szárazon. Sajnos nem így lett. A hütte alatt nem sokkal elkezdett esni az eső, s el sem állt a túra végéig.

A túrát mindenképp jó szívvel tudjuk ajánlani, de inkább július-augusztusra érdemes tervezni. Több napos túraként átszelve a Schönbichler Horn-t gyönyörű túraútvonal kínálkozik a másik völgyben is, két régi hüttével: Alpenrose és Berliner Hütte.

2015.10.03.